Mottó

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron

 

Történet

Két, amúgy vidéki gyökerekkel rendelkező pesti ember egy kis faluban találja meg az otthonát. Ez a blog a falusi életérzésről szól, ezért Kisfalu valódi nevét itt nem írjuk le soha.

© copyright

A blog tartalmát szerzői jog védi, ezért annak egészét vagy részét kéretik máshol csak a blog gazdájának engedélyével publikálni – de inkább sehogy.

 

Másik blogom

Kisfalusi Házunk
 

Őket olvasom

 

Kitt-katt

freeblog
 

Rovataim

 

A legolvasottabbak

 

Régi bejegyzések

 

Mióta írom a blogot?

Daisypath Vacation tickers
 

Keresés

 

Iratkozz fel Rss-re

 

Idõjárás most

Felhõkép

Hőtérkép

 

Beszólások


 

Olvasószámláló

Olvasóm van éppen

Összesen:

internet visitor stats

 

Holdfázis

 


2009. március 18. óta:

free counters

« előző bejegyzés   következő bejegyzés »
 

Sajtos tallér

2009. júl. 24. 11:56   -   3 hozzászólás jött már
- írja Messzenéző Minyon

A nálunk tartózkodó kamaszok az esti kártyázások, társasjátékok mellől nagyon hiányoltak valami rágcsálnivalót, ropit, miegymást. Ezt a bevásárlást intéző Lajosomnak nem mondták, aki így nem hozott semmi ilyen bolti izét, viszont valami égi sugallat hatására elhozta a nemrég megtalált sajtostallér-sütő izét, ami még a nagymamájáé volt. Ebből következik, hogy nem az az elektromos fajta, hanem tűzön sütős. Vagy gázlángon, vagy szabad tűzön lehet használni.

Az egyik ideiglenesen nálunk tartózkodó kamasz egyből közölte is, hogy az ő nagymamájának van egy nagyon jó sajtostallér-receptje. Még belekukkoltunk az Ínyesmester szakácskönyvébe, de az ott fellelt, palacsintatésztára nagyon hasonlító recept nem annyira nyerte el a tetszésünket, meg aztán nem is akartuk elhagyni a járt utat, így vendéggyerekünk másnap felhívta nagymamáját. Aki a következő receptet diktálta le:

  • 1 kg liszt,
  • 1 kockamargarin (25 dkg), (nálunk ez vaj volt)
  • 2 tojás,
  • 25-30 dkg reszelt sajt,
  • 1 sütőpor,
  • kb. 4 dl tejföl,
  • 1-2 kiskanál só.

Ebből már aznap egy jól gyúrható tészta lett, amiből kis gombócokat görgettek, ezeket helyezték a felforrósított sütő közepébe, majd azonnal szét is nyomták és a tűz fölé tartották. Ilyen sok lisztből jókora mennyiségű tallér lett, ennek megsütése sem két perc volt. Na de ha már ismét szabad tűzön sütöttek, ismét kénytelenek voltak legurítani egy-egy üveg söröcskét, de nem sajnáltuk tőlük, ha már ilyen kitartóan sütötték. A végeredmény pedig csodás, még másnap is ropogós tallér lett. Viszont egy bibije mégiscsak volt: a másnap esti kártyapartira már morzsája sem maradt.


Kategóriák

ételeink

Eddig 3 komment érkezett ()

  • 1.  PucciTimi
    2009. 07. 24. 12:41

    Mi is szoktunk sütni ilyent.Nagyon fini
    Cica végülis innen a szomszéd városból lett.Megküzdöttünk érte rendesen!!!!!Nagyon imádni való csak a gyerekek sokat nyúzzák!!!

  • 2.  Annamarie
    2009. 07. 24. 18:37

    Ezt a fajta sajtos tallért én is nagyon szeretem. Csak sajnos sütőm nincsen hozzá :-(

  • 3.  Lily
    2009. 07. 24. 22:40

    Húúú ez naggggyon jól hangzik!

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.