Mottó

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron

 

Történet

Két, amúgy vidéki gyökerekkel rendelkező pesti ember egy kis faluban találja meg az otthonát. Ez a blog a falusi életérzésről szól, ezért Kisfalu valódi nevét itt nem írjuk le soha.

© copyright

A blog tartalmát szerzői jog védi, ezért annak egészét vagy részét kéretik máshol csak a blog gazdájának engedélyével publikálni – de inkább sehogy.

 

Másik blogom

Kisfalusi Házunk
 

Őket olvasom

 

Kitt-katt

freeblog
 

Rovataim

 

A legolvasottabbak

 

Régi bejegyzések

 

Mióta írom a blogot?

Daisypath Vacation tickers
 

Keresés

 

Iratkozz fel Rss-re

 

Idõjárás most

Felhõkép

Hőtérkép

 

Beszólások


 

Olvasószámláló

Olvasóm van éppen

Összesen:

internet visitor stats

 

Holdfázis

 


2009. március 18. óta:

free counters

« előző bejegyzés   következő bejegyzés »
 

Krumpliganca

2010. okt. 8. 18:16   -   7 hozzászólás jött már
- írja Messzenéző Minyon

Szombaton sült kolbászt (sajátot persze) ettünk ebédre, mert azt lehetett hipp-hopp előkapni a mélyhűtőből és megsütni, remoskában természetesen. Ehhez általában krumplipürét vagy hagymás krumplit szoktunk enni, most is ezt terveztem. Nyúlok a krumpliért és akkor látom, hogy csak pár szem van, négy embernek mindenképpen kevés. Mit tegyek? És akkor hirtelen eszembe jutott: csinálok krumpligancát!

Ezt a palóc ételt még sosem csináltam, de már többször is találkoztam a receptjével. Arra emlékeztem, hogy meg kell főzni a kockára vágott krumplit annyi sós vízben, amennyi éppen csak hogy ellepi, majd a főzővízben össze kell törni és össze kell keverni annyi liszttel, amennyit fölvesz. No de hogyan tovább? Szerencsére volt netünk, így gyorsan utána tudtunk nézni és akkor ugrott be: valóban, ezt a keveréket még tovább kell főzni a fazékban. Utána zsíros kanállal ki kell szaggatni és meg lehet locsolni szalonnazsíron párolt hagymával, hiszen ez a palóc konyhában főétel volt.

Mi viszont köretként ettük, így a hagymás-zsíros locsolás elmaradt, maradt a zsíros kanállal szaggatás. A már megsült kolbászokat kivettem a remoskából, az alatta maradt zsírba (aminek kb. a felét még beleöntöttem egy befőttesüvegbe későbbi zsíroskenyeres felhasználáshoz) mártogattam a kanalat és a gancából ezzel szaggattam a galuskákat a remoskába. Egy kicsit még visszatettem pirulni, majd ebédeltünk. Finom volt! Vagy mi voltunk nagyon éhesek, de mindenkinek ízlett.

A remoskás fénykép után Ákos mondta: majd ő készít egy szép tálalást is, sült kolbásszal, saját, már megérett savanyú zöld paradicsommal, azt is fényképezzem le. Így tettem.


Kategóriák

ételeink

Eddig 7 komment érkezett ()

  • 1.  Era
    2010. 10. 08. 22:09

    Hmmmm, fincsi lehetett... :-)...Végül is, el kell fogyjon a mélyhűtőből, mert lassan jön az utánpótlás, aki még röfög nagyokat, és nem is sejt semmit :-)

  • 2.  Messzenéző Minyon
    2010. 10. 08. 22:13

    Nos, a kóbi bizony elfogyott. Ez volt az utolsó adag sütnivaló és vele együtt kivettük a mélyhűtőből az utolsó adag füstöltet is.

  • 3.  Lily
    2010. 10. 10. 13:32

    Nagyon jól hangzik, bár nem diétás, ezért elfér elé egy kupica pálinka is. :)

  • 4.  Era
    2010. 10. 10. 18:18

    A pálinka csak azért, hogy könnyebben emészthető legyen! :-)

  • 5.  Messzenéző Minyon
    2010. 10. 10. 20:03

    Egy kupica pálinka? Nem sok ételt tudok, ami elé ne férne el ;)
    Era!! Mit hallok?? (olvasok??). Legközelebb lássam is, hogy bedobod azt a kupicát!!

  • 6.  Era
    2010. 10. 11. 8:53

    Ajajjjj...Na majd 30-án, vagy Szilveszterkor, vagy mittudoménmikor :-)Majd ha 1x berúgok, akkor bedobom azt a kupicát ;-)

  • 7.  tuzmadar
    2010. 10. 17. 20:20

    Hű, én meg 4.hete húsmentes vagyok! De a kupica pálinka bármikor, bárhol, bármiért,bárkivel...:))

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.