Mottó

„Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” – Tamási Áron

 

Történet

Két, amúgy vidéki gyökerekkel rendelkező pesti ember egy kis faluban találja meg az otthonát. Ez a blog a falusi életérzésről szól, ezért Kisfalu valódi nevét itt nem írjuk le soha.

© copyright

A blog tartalmát szerzői jog védi, ezért annak egészét vagy részét kéretik máshol csak a blog gazdájának engedélyével publikálni – de inkább sehogy.

 

Másik blogom

Kisfalusi Házunk
 

Őket olvasom

 

Kitt-katt

freeblog
 

Rovataim

 

A legolvasottabbak

 

Régi bejegyzések

 

Mióta írom a blogot?

Daisypath Vacation tickers
 

Keresés

 

Iratkozz fel Rss-re

 

Idõjárás most

Felhõkép

Hőtérkép

 

Beszólások


 

Olvasószámláló

Olvasóm van éppen

Összesen:

internet visitor stats

 

Holdfázis

 


2009. március 18. óta:

free counters

« előző bejegyzés   következő bejegyzés »
 

Megvannak!

2012. febr. 21. 22:04   -   8 hozzászólás jött már
- írja Messzenéző Minyon

Úgy tűnik, visszavonhatatlanul jön most már a tavasz, ugyanis megvannak a korcsolyáink!

Lajosom vasárnap délután ment el Kisfaluba egy napot fűteni (informátorunktól tudtuk, hogy ismét leállt a fűtés), én nem tudtam vele menni munka miatt. Vasárnap beindította a fűtést, majd utána első dolga volt a korcsolyakeresés és hamarosan lelkendezve hívott: megvannak! A hátsó szobában (ami még nem kész szoba, hanem sokmindent, főleg építőanyagot tárolunk itt) voltak a zsákok mögé elrejtőzve. Most viszont elhatároztuk, hogy valóban föl fogjuk őket vinni a padlásra, így jövőre vagy ismét elfelejtjük, hogy hol vannak, azért nem korcsolyázunk, vagy be sem fog fagyni semmi, akkor meg azért nem. De az is megeshet, hogy be is fagy a tó és meg is találjuk őket, akkor meg a végén két év kihagyás után korcsolyázni is fogunk.

Nagy meglepetésére egyébként ott még 10 centis havat talált mindenhol, pedig itt Pesten szinte már csak mutatóban vannak foltok. Szerencsére az előző héten a madaraknak kitett vödörnyi napraforgóból van még jócskán, még egy darabig nem fog elfogyni. Utána meg már el is fogyhat, mert azt olvastam, hogy nem csak az a fontos, hogy ha egyszer egy helyen elkezdjük etetni a madarakat, ott a nagy hidegben folyamatosan etetni kell őket, különben a kis buták akár egy nap alatt is éhenhalhatnak a szokott helyen keresve az élelmet, hanem az is, hogy a tavasz beköszöntével ne etessük tovább őket, mert akkor ellustulnak, és amikor kikelnek a fiókák, akkor is csak a magot eszik, holott a fiókáknak fehérjére, azaz kukacokra van szükségük.

A fűtéssel egyébként Lajosom nem járt sok sikerrel. Éjjel ötször is fölkelt orvosolni a leállást. De tudjuk, mi a baj: megint csak az, hogy nem lakunk ott (minden bajnak ez az oka). A sok állás miatt az olajból kiválnak mindenfélék, azok lerakódnak és dugulást okoznak. Úgyhogy Lajosom hétfőn reggel elvesztve a maradék türelmét (és összesen csak 12 fokot összehozva) kiszerelte az égőfejet és elvitte a szervizbe, hogy tisztítsák meg. Most erre várunk és nagyon fontos, hogy legkésőbb a jövő hétre ismét üzemképes legyen (sőt, hibátlanul üzemeljen!!), mert a jövő hét végén készítjük el a következő félévre tervezett kolbászmennyiséget.


Kategóriák

télen történt , fűtés

Eddig 8 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.