Anélkül, hogy elkezdenék politizálni (mint azt már ígértem, és most is tartom: ilyet soha nem fogok tenni), nagyon üdvözlöm kormányunk azon intézkedését, hogy január elsejétől zárt közösségi helyen tilos a dohányzás. Hány jó koncertről maradtam le azért, mert nem voltam hajlandó szívni a cigarettafüstöt és utána büdös ruhában, büdös hajjal hazamenni! Pontosabban nem az a legmegfelelőbb szó, hogy nem voltam hajlandó, sokkal inkább az, hogy ezt nem tudtam elviselni, még egy jó koncert kedvéért sem. És mindenkinek megígértem: januártól minden koncerten ott leszek! Ezt most igyekszem is tartani. Most nem a Ghymes-koncertekről beszélek, mert azok mindig is dohányzásmentes helyeken voltak, hanem egyéb blues-koncertekről, amikre Lajosom rendszeresen szokott járni (és aztán büdösen hazajönni). Ha már itt tartunk, pont a Ghymes-koncertek azok, amikre mostanában nem járok, mert szemben az ingyenes vagy nagyon olcsó kocsmabeli blues-koncertekkel, egy Ghymes-koncert belépője a válság kezdete óta már ritkán van 3000 forint alatt, ezt az én pénztárcám pedig rendszeresen nem bírja.
Ghymes bejegyzései 
Még mindig csípi a szemem
Kategóriák: Ghymes, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Meglepetések sorozata
Kategóriák: Ghymes, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Tudom, hogy most be kéne számolnom a hétvégéről és meg is fogom tenni, de egy picit elodázom, annyi sok meglepetés ért az utóbbi napokban. A meglepetéseket időrendi és nem fontossági sorrendben fogom felsorolni. És hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az 1. meglepetés már a múlt héten felröppent, bár nem tudtam, pontosan mit is jelent az, hogy valaki várományos.
A fesztiválról
Kategóriák: Ghymes, nyáron történt
- írja Messzenéző Minyon
A fesztiválról a véleményem kettős. Egyrészt a programok fantasztikusak voltak, a megvalósításuk pedig rendkívül profi. Viszont a szervezéssel kapcsolatban beigazolódtak a kezdeti félelmeim: az nagyon távol állt a profitól. Mi kedden látogattunk ki először, az már a negyedik nap volt, akkor tudtuk meg, hogy a rendezők előző nap belátták, hogy nem nagyon veszik meg a 4000 forintos nagyszínpados jegyet és eltörölték. Onnantól kezdve már az 1000 forintos napijeggyel mindenhova lehetett menni. Kár, hogy addigra túl voltak egy Rúzsa Magdi- és egy Deák Bill-koncerten, egy-kétszáz fős közönséggel. Az, hogy eltörölték a 4000 forintos jegyet, csak lassan terjedt el, így kedden, a Zenekar fellépése alatt is csak lézengtek a nézők. Pedig utánuk egy sokkal nagyobb név, a Supernem lépett föl, de arra sem gyűltek össze maroknyinál többen. Mi viszont nem maradhattunk a Supernemen, mert a Zenekarnak még dolga volt bent a faluban: utcabált kellett tartaniuk. Ott sem voltak sokkal többen, de legalább ott már fergeteges lett a hangulat, sokan táncoltak is.
Ajándék nap
Kategóriák: Ghymes, tavasszal történt
- írja Messzenéző Minyon
Volt egy halvány lelkifurdalásom, amikor megrendeltem péntek estére egy jegyet a Ghymes-koncertre: most majd miattam nem lehet már pénteken Kisfaluba menni. Aztán persze kiderült, hogy nem hogy Lajosomnak is van koncertje péntek este, de szombaton még egy utazása is van (mellesleg ezekből mostanában egyre több van, ritka alkalommá téve ezzel az ő kisfalusi hétvégéit). Így nyugodt lélekkel mehettem arra a péntek esti koncertre, amit persze egyáltalán nem bántam meg, mert igen pazar egy koncert lett ez. És hogy a jó estét tetézze, itt végre személyessé vált virtuális ismeretségem Tűzmadárral (aki részletesen beszámolt erről a koncertről a saját blogjában).
Juhéjj!
Két hete említettem, hogy nagyszabású fesztivál lesz nem messzi három faluban. Azóta a program körvonalazódni látszik, és igen jónak tűnik. Igen neves zenekarok jönnek, akiknek a koncertjére nagyon is érdemes lesz elmenni. Igaz, állítólag 3000 Ft lesz egy koncertjegy, ez visszaveti lelkesedésemet. De ha így is van, ez a falu nem olyan nagy, hogy ne lehessen a koncertet akármelyik pontjáról hallani, az meg ingyen van.
Az én Uram egy HŐS!
Méghozzá az én hősöm! Mint azt többen is jeleztétek nekem (köszönet érte, bár persze magamtól is tudtam már igen régen), ennek a háromnapos hétvégének a középső napján Ghymes-koncert volt az Arénában Szerelmes szabadság címmel, így ünnepelve március 15-ét. Ez ugyebár kihagyhatatlan. De három napot Kisfaluban tölteni, ráadásul falutakarítással – ez is kihagyhatatlan. Hogy oldjam én ezt meg? Egy módon lehet csak: én valamilyen módon vasárnap délután visszajövök Kisfaluból Pestre, elmegyek este a koncertre és akkor persze már nem megyek vissza Kisfaluba. Így leredukálom a háromnapos hétvégét a szokásos kétnaposra, na de valamit valamiért.
Hideg tervek
Kategóriák: Ghymes, Kisfalusi Hírmondó
- írja Messzenéző Minyon
Jön a hétvége, jó hosszúúúú!! Kisfalusi hétvégére való. Ezt nem csak mi gondoljuk így, mások is: erre a hétvégére szerveződött a falutakarítás.
Adventi koncert
Kategóriák: Ghymes, Karácsony
- írja Messzenéző Minyon
2009. december 12,, 16 óra, Szlovákváros római katolikus temploma, adventi koncert. Nem sokkal délután 4 előtt fázósan húzódunk meg a padban, az utolsó helyekből kettőt sikerült elcsípnünk. Egyszer csak kis papírkát osztogatnak, mindenkinek egyet:
Egy kis adalék …
Kategóriák: egyéb téma, Ghymes
- írja Messzenéző Minyon
… az utolsó bejegyzéshez.
A hétvégén mindenféle pesti programok miatt nem tudtunk menni Kisfaluba. De hogy kihasználjuk ezt a hosszú hideg időt, mindkét napon elmentünk szabadtéri korcsolyázásra: szombaton egy pestközeli település horgásztavának, vasárnap pedig a kerületünkben levő télen-nyáron igen népszerű tónak a jegére. Hatalmas csalódás volt mindkettő a szlovákfalusi tó után. Mindkét helyen nagy volt a tömeg, agyonkorcsolyázott volt a jég, tele itt-ott igen mély korcsolyavágatokkal, szeméttel. A teteje pedig be volt borítva a jégről a használatban fölkapart hóval, hogy mindezeket még ne is nagyon lehessen látni. Lehetett azért itt is korcsolyázni, barangolni a tavak jegén (főleg a kerületin, mert az sokkal nagyobb), a fiúknak hokizni, de mindig figyelni kellett egyrészt a jég felületét, hogy miben fogok én most elesni, másrészt az embereket, hogy kiket kell kikerülni. Kutyát odavinni elképzelhetetlen volt (bár sokan hoztak, ami szerintem elég veszélyes mind a kutyákra, mind az emberekre nézve). A levegő minőségéről meg ne is beszéljünk. Folyamatosan Szlovákfaluba vágyakoztam, ahol a tó jegén mindenkit ismerek, a kutyámmal barangolhatok mindenfele. De most ez jutott, remélem, jut még ezen a télen nekünk szlovákfalusi jég is.
Új esztendő
Új esztendő, vígságszerző most kezd újulni,
Újulása víg örömet most kezd hirdetni.
Mária altatója
Jó estét, jó estét, Ég s Föld fia,
Te vagy a Jézuska, ő Mária,
Bátyád aranyos Nap sugara,
Húgocskád ezüstös Hold sugara.
Szép jel
Háromkirályok napján,
Országunknak istápját
Köszöntsük énekekkel
Örvendező versekkel.
Szép jel, szép csillag,
Szép napunk támad,
Szép napunk támad.
Kis, karácsonyi ének
Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok
Gyémánt-havat hoznak.
Regölés
Faggyú sül a vízben,
Belesúg az Isten,
Abba' ússzon minden,
Ami holnap lészen!
A virág a síron
Hunyjon, elaludjon!
Aki elhal tőlünk,
Hogyha elfáj, múljon!
Haj regő rejtem,
Régi rege renden,
Azt is megadhassa
Az a nagy Úristen.
Adventi szombat
Kategóriák: télen történt, Ghymes, Karácsony
- írja Messzenéző Minyon
Ezen a hétvégén a Kisfaluba indulásunk a családunk szokásos bonyolult logisztikáját követte. Egy biztos pont volt benne: Miki ismét nem jön, mert szombaton Bécsbe ment csokigyár-látogatásra, juj de jó neki. Tehát úgy volt, hogy megyünk öten: három ember családtag, Mars és Jocó.
De hogy Miki tuti kipihenten menjen Bécsbe, előző este Apájával elmentek egy megakoncertre, ami belenyúlt az éjszakába: hajnali 4 óra után értek haza. Aludtak mindketten egy órát, azután Apa elröpítette Mikit a találkozóhelyre, visszajött és beájult az ágyba.
Megjelent!
Ünnepnap van ma!
Kategóriák: egyéb téma, Ghymes
- írja Messzenéző Minyon
Éppen ma 7 éve, 2001. szeptember 11-én vettük meg a házikónkat Kisfaluban! Ez fölér egy születésnappal, de mivel ma sajnos épp nem vagyunk ott, nem gyertyás tortával ünnepeljük meg az évfordulót. Ellátogatunk a Várba, a Borfesztiválra, ahol mikor máskor lenne Ghymes-koncert, ha nem ma?
Elmaradt hétvégék
No persze a hétvégék nem maradtak el, sőt, csak épp két hétvége beszámolójával maradtam el én. Merthogy annyi minden más volt ez alatt az idő alatt az életemben. És ahogy a dolgok alakulnak, lesznek is, de hogy ezt tetézze, ráadásul két kötetet is nyomdába kell küldenem nagyon szoros határidőn belül. Az biztos, hogy arra nem lesz idő, hogy az eltelt időszakról részletesen számoljak be, így tőlem teljesen szokatlanul csak dióhéjban teszem.
Előző hétvégén vendégeink érkeztek a sötét Zalából. Őket is megemlítettem annak idején az Akik szeretnek minket Barátok részében. Rendszeresen vissza-visszatérő barátok ők és ha itt vannak, az az időszak sosincs esemény híján. Most ugyan csak két éjszakát töltöttek nálunk és a középső napon ráadásul elmentek egy motoros kirándulásra, azért az a két este, amit itt töltöttek, ismét felejthetetlenné vált. Természetesen kierőszakoltak nálunk minden estére egy szlovákfalusi kocsmalátogatást, mert azt mi mindig csak erőszak hatására látogatjuk.
Abba a hét végébe belefért még egy csúszdaavatás Kisvaxéknál, de ezt maga Kisvax részletesen leírta a saját blogjában (link oldalt a kitt-katt-nál), így nem ismétlem meg szavait.
A mostani hétvégét pedig Kéménden töltöttük, a 3. Szikince-Ghymes fesztiválon. Erről viszont többedmagammal szintén részletesen beszámoltunk az Index fórumán, a Ghymes-topikban (link szintén oldalt a kitt-katt-nál), ott el lehet olvasni. Talán nem meglepő, hogy ott is van egy minyike nevű beírogató.
És a nyár számunkra legjelentősebb, ha nem is a legnagyobb eseménye is bekövetkezett: pénteken áthelyeztük rezidenciánkat Kisfaluba, egész augusztus végéig. Vagyis hazaköltöztünk. Ezt persze időnként megszakítja egy-egy néhány (részemről általában csak egy) napos út Budapestre munkaügyben, de igyekszem ugyan nagyon szép, de mégis büdös, zajos, tömeges, szennyezett (plusz fényszennyezett) fővárosunkat szeptember elejéig minél kevesebbszer látni.
Ghymes Szentendrén – és Esztergomban
Kategóriák: Ghymes, régen történt
- írja Messzenéző Minyon
Lassan elérek arra a szintre, hogy a Ghymes-rajongásom a fanatizmusig fajul. Semmi köze Kisfaluhoz, de tegnap este Szentendrén gyönyörű, hosszú koncertet kaptunk tőlük, idén az elsőt.
Olyan jó, hogy van még olyan zenekar (ráadásul már 25 éves!), akik még igazán örömzenét tudnak előadni, az ő maroknyi, de nagyon lelkes közönségüknek, ráadásul színtiszta magyar zenét! És nem tudom, hány olyan (könnyűzenei) zenekar van ma Magyarországon, akiknek a koncertje alatt a közönség végig ülve marad és eszébe sem jut rágyújtani, sőt, még az előtérben sem, szigorúan csak a koncert után kint az utcán!
(A képet a Szarka Tamás-topicból loptam Mizöngétől, nem is tud róla, de azért köszönet érte!!)
És ez a koncert eszembe juttatta a tavalyi (számomra) utolsó koncertjüket: a határnyitón tartott, decemberi esztergomi koncertjüket. Annak viszont, úgy érzem, volt köze Kisfaluhoz, hiszen Kisfalu is a szlovák határ mellett fekszik, 3 km-re Szlovákfalutól, ami 2007. december 21-e óta akadálytalanul közelíthető meg a magyar oldal felől. Az esztergomi határnyitóról szóló beszámolót még annak idején megírtam a Ghymes-topicon, így azt másolom most ide, egy kis módosítással, képfeltöltéssel, de ettől újra friss élményessé válik a beszámoló.
2007. december 21.
Szép nap volt a tegnapi, úgy az egész. Jól mondták a Kúltúrházban, hogy úgy ünnepeltek, ahogy ünnepelni kell. Nem volt nagyon nagy tömeg, pont olyan kellemes méretű és végig nagyon jó a hangulat.
Először egy pár szót Svejkről, akit hirdettek a programban. Észrevettük, hogy egy fura ruhába öltözött emberke pecsétel képeslapokra és folyamatosan azon gondolkodtam, hogy kire is emlékeztet engem... Közben lefényképeztük kétszer is, az egyik képen a kedvünkért szalutált. Nagynehezen szereztem képeslapokat, a laposztogató lányoknak még lazán lepufajkásöregeztem is a pecsételőt. Aztán éjfél körül kezdtem el töprengeni, hogy egyvalamit nem láttam a hirdetett programból, azt hogy „Svejk kóborol a határon”. És akkor csaptam a fejemhez: hiszen ő volt Svejk! Akkor már leesett, hogy kire emlékeztetett.
Este 6 körül indultunk Pestről Esztergomba, talán fél8-kor oda is értünk. Amikor odaértünk, Kormorán-zene szólt, én igen kedvelem őket is, jólesett. Egyébként is, Esztergomban egész este magyar zene szólt. Beálltunk a forraltboros sorba, közben a Kormorán végetért és bemondták, hogy a következő együttes a Ghymes lesz. Jó darabig tartott a színpadépítés, hangolás, addig volt idő körülnézni, Svejket meg nem ismerni, képeslapot szerezni és muszáj is volt mindig valahova menni, mozogni, mert piszok hideg volt. A Ghymes-koncert volt az egyetlen időszak tegnap este, amikor nem fáztam. Először nagyon meglepődtem, amikor meghallottam a Militaris dobritmusát, hogy egy ennyire régi számot vettek elő, de rájöttem, hogy pont ideillett. Másodiknak jött a Kétszaxis, majd a Szép jel, végül a Rege – és ennyi volt összesen. De ez a négy szám pazar volt.
A Ghymes-rajongó közönség maroknyi volt, de lelkes. Láttam, hogy mindenki énekelt ott elöl, de hallani nem lehetett, nem voltunk annyian.
Mi mindenképpen ott akartunk maradni éjfélig, megvárni a határnyitást. A koncert után fölültünk a kisvonatra (tudjátok, olyan gumikerekeken guruló, amilyen a Margitszigeten is megy, vagy régen ment), ami körbement Esztergom és Párkány belvárosán meg persze a hídon oda-vissza. Na, ez hiba volt, ugyanis eltartott egy jó darabig, és ott ülve eléggé átfáztunk. Úgyhogy ahogy visszaértünk, a forraltbort meg kellett ismételni.
Megkezdődött közben a Republic-koncert, jóval nagyobb közönséggel, mint a Ghymesé (nem is baj, a Ghymesnek maradjon csak ilyen emberi méretű rajngotábora!).
Ismét átmentünk a hídon, de gyalog és akkor fedeztük föl, hogy valaki valamilyen szórható anyaggal a híd korlátjára írta magyar és szlovák nyelven A Dunánált, József Attilától.
Odaát a határőrök már nem foglalkoztak senkivel, csak az autósokat ellenőrizték, a gyalogosok és a kisvonatosok akadály nélkül jöhettek-mehettek. Én persze fennhangon elkezdtem követelni, hogy ellenőrizzék az útlevelet, mire kaptunk egy-egy utolsó pecsétet a 20. oldalra. A sorompókat addigra lebontották, el is hoztunk egy csavart belőle.
Mire visszaértünk Esztergomba, már éjfél volt, így egy hirtelen ötlettől vezérelve autóba pattantunk, úgy akartunk akadálytalanul átmenni a hídon. Na ez nem sikerült, akkora volt a tömeg. Én is kiszálltam és szemtanúja voltam a pillanatnak, amikor a határőr hölgy lekapcsolta a villanyt, kilépett a bódéból és becsukta az ajtaját.
És itt jön a mi kalandos, időben és távolságban is legalább dupla hosszú utunk hazafele, ugyanis négyszer léptük át hirtelen örömünkben a határt:
1. Esztergom – Párkány
2. Ipolyszalka – Letkés. Erről azt kell tudni, hogy kishatárátlépő volt (de jó múlt időben leírni!), reggel 6-tól este 10-ig nyitvatartással. Ott is nagy buli volt és kiderült, hogy este 10-kor annak rendje és módja szerint bezárták a határt és éjfélkor végleg kinyitották.
3. Bernecebaráti – Ipolyvisk, újra vissza Szlovákiába. Ez viszont egy tavaly nyáron megnyílt turistahatár volt, ahol reggel 7-től este 7-ig lehetett átmenni és csak gyalog és kerékpáron. Volt is összetűzésünk egyszer-kétszer a határőrökkel, amiért fél9-kor, 11-kor, éjfél után bicigliztünk vissza, arra jártunkban.
4. Ipolyság – Parassapuszta. Itt is volt buli, harsogó diszkózenével (mennyivel jobb volt Esztergomban a magyar zenét játszó magyar zenekarokat hallgatni!).
Parassapuszta után irány Budapest a kettesen. Jó meleg volt az autóban, kényelmesen elhelyezkedtem és szundi hazáig.
Nagyon jól esett a lelkemnek a tegnapi nap, a testemnek viszont a forró fürdő és az ágy tett jót. Ez utóbbinál már 3/4 3 volt.