Én kis falum

A múltkor levágtuk a kacsákat, de nem voltunk nyugodtak a róka és a csirkék viszonyát illetően, bár tény, hogy a legutóbbi Mars-béli rókakergetés, illetve a kacsák levágása óta nem láttuk errefele a rókát. Mégis, a csirkék elég fejletlen mivolta ellenére úgy gondoltuk: inkább kerüljenek a csirkék kisebb méretben a mélyhűtőbe, mint nagyobb méretben a rókagyomorba. Ezért levágtunk a múlt kedden kilenc csirkét, most kedden is kilencet, kész, vége. 9+9=18, volt 20 csirkénk, még az elején egy elpusztult, hogy is van ez?

Tovább is van, mondjam még? »

Két éve szereztük be a mostani némakacsa-állomány nagyobbik részét, akkor három tojót és egy gácsért. Az egyik tojó még Budapesten, még azon a tavaszon szőrén-szálán eltűnt, azóta sem tudjuk, hova szökhetett, de szerintem erről már meséltem. Idén tavasszal kiderült, hogy a gácsér magtalan, ezért őt levágtuk, félig már meg is ettük (hej, de finom leves volt!!) és vettünk egy másik gácsért. Ő már termékenynek bizonyult, de még Pesten rengeteg tojás valahogy összetört, nem sokkal azelőtt, hogy kikeltek volna belőle a kiskacsák.

Tovább is van, mondjam még? »

1. Kacor. Róla nem sokat tudok mesélni, nő, mint a gomba. Kedves nagyon. Egyre jobban fedezi fel a világot, ami sajnos azt is jelenti, hogy már két ízben is kiment az utcára, pedig eddig még sosem, velünk szeret legjobban lenni a kertben. Idáig örültem neki, hogy nem olyan csavargós, mint Jocó volt, de sajnos nem tudom megakadályozni, hogy menjen.

Tovább is van, mondjam még? »

Addig rágtam Lajosom fülét, amíg egyszer csak beállított 20 darab előnevelt csirkével. Akkor nem nagyon tudtam közelebbről megismerkedni velük, mert a múlt héten vándorgyűltem, de azóta egyedül maradtam az állatokkal. Így aztán már megismertem őket. És a rengeteg eszüket.

Tovább is van, mondjam még? »

Az előző hetek sűrű eseményei (először az érettségi, majd a falunap) olyan sok elfoglaltságot okoztak, hogy eleinte hosszan hallgattam, majd nem győztem beszámolni, de egy nagyon fontos, meghatározó dolgot kihagytam a beszámolókból: hogy elköltöztünk. Pestről Kisfaluba, nyár végéig.

Tovább is van, mondjam még? »

Állataink szaporodásáról már két éve nem tudok beszámolni, akkor is nyuszik szaporodtak utoljára. Mikor ráálltunk a saját kolbász gyártására, a vett disznóból mindig tettünk félre elegendő husit is a mélyhűtőbe, na meg tavaly voltak a tyúkok és a két nyuszi is, így volt hús-utánpótlásunk. A nyuszitartást saját elhatározásból feladtuk – egyszerűen nem tudunk mit kezdeni a szúnyogokkal és az általuk terjesztett myxomatozissal. De a disznóhúson kívül saját nevelésű állatra is vágytunk, főleg baromfira, ezért szereztük be tavaly a némakacsákat.

Tovább is van, mondjam még? »

Tavaly, amikor Anita és Jürgen jobblétre szenderült, Anita bőrét nem sikerült megmenteni, mert szétszakadozott, de Jürgen bőrét egyben sikerült leszedni. Ez azért volt fontos, mert Lajosom mindenképpen ki akarta készíttetni. Ennek érdekében először kapott a bőr vagy egy kiló sót, abban állt néhány hétig, amíg kopogósra ki nem száradt. A további kikészítéssel könnyű ügyünk volt: akadnak Kisfaluban állatpreparátorok is, így őket kértük meg erre a munkára. Ők viszont azt kérték, ne pénzben fizessünk ezért a munkáért, hanem báránycombban. Meg is egyeztünk ebben, és abban is, hogy majd együtt esszük meg őket. De erre az alkalomra valahogy egy évig hol ezért, hol azért nem került sor. Holott Jürgen bőre már rég elkészült: csodásan hófehér és puha lett, annyira hófehér és puha, mint Jürgen életében sosem volt. Azóta is bezacskózva várja, hogy kitaláljuk, hol lesz a legjobb helye.

Tovább is van, mondjam még? »

Nem voltunk a hétvégén Kisfaluban, így csak az előző heti, pünkösdi helyzetről tudok beszámolni, de nem hiszem, hogy azóta javult volna a helyzet. Mivel azóta is szinte folyamatosan esik az eső és hideg van. Mint egész májusban. A következő dolgokat azért jegyzem le ide, hogy megmaradjanak a (blog)utókornak. Idén május harmadik hétvégéjén 5 Balatonnyi eső esett az országra és megdőlt a szélrekord. Ma 18 település volt elzárva a külvilágtól az árvizek miatt, több helyen kitelepítettek egész városrészeket, házak dőltek össze, a nagy fák bármikor kidőlhetnek az átázott talaj miatt.

Tovább is van, mondjam még? »

Haszonállataink száma az utóbbi időben ugyancsak megnövekedett, viszont idén nem az általában szokásos nulláról indult ez a szám. Maradtak tavalyról a Hattyúk, akik a nálunk töltött idő alatt nagyon szépen kitollasodtak, a tolluk tapintása ráadásul finom, selymes, tiszta. Láthatóan jól érzik magukat nálunk, tőlünk egyáltalán nem félnek, sőt! Ha bemegyünk hozzájuk, nem tudunk lépni tőlük, annyira a lábunk körül lebzselnek. A tavasz beköszöntével elkezdtek szépen tojni, erről mostanában teljesen leszoktak, lehet, hogy az őket ért traumák miatt – no de menjünk szépen sorjában.

Tovább is van, mondjam még? »

Nem szoktam ilyen korán elkezdeni a Mezőgazdasági rovatot, most sem az indokolja, hogy elkezdtem volna a kerti munkákat. Egész más, mégis idevágó dolgok történetek a héten. És ezek olyan kérdéseket vetettek föl bennem, amikre itt remélem megtalálni a választ. Elsősorban a gizgazos lányokat kérdezem, de természetesen mindenki véleményét szívesen várom.

Tovább is van, mondjam még? »

2007-ben tartottunk először nyulakat. A két vemhes anyanyulat még május elején szereztük be és először Pestre hoztuk még őket. Itt ellettek meg június elején.

Tovább is van, mondjam még? »

Tyúkjaink Kisfaluban talán augusztusban nem is tojtak egy tojást sem. Legalábbis mi nem találtunk egyet sem. Eléggé értetlenül fogadtuk a dolgot, mert az rendben van, hogy a tyúkok ezért-azért nem tojnak egy ideig. Például azért, mert meleg van. Volt is meleg ezen a nyáron szépen, de augusztus végén azért már nem volt az az eszement kánikula. Ez a kép is még július végén készült:

Tovább is van, mondjam még? »

Tegnap és tegnapelőtt tyúkhúsleves és tyúkpörkölt volt ebédre.

Tovább is van, mondjam még? »

Leltár szerint:

1. Volt ugye Bandi, a komisz karmolós, de férfinak alkalmatlan, és aki emiatt áldozatául esett a főzőversenyre való készülésnek.

Tovább is van, mondjam még? »

… még akkor érkeztek meg hozzánk, amíg én Veszprémben voltam. Lajos a tavalyi kecsketartás után megfogadta, hogy kecskét többet sose! Idén viszont be akart szerezni két bárányt. Sokat érdeklődött, hogy hol, mennyiért lehet megvenni és ugyan messze nem a legolcsóbb, viszont a legközelebbi helyről szerezte be a két idei barit, egy leányzót és egy fiút. Azzal a szándékkal, hogy idén őket nem esszük meg, hanem megpróbáljuk jövőre a szaporításukat.

Tovább is van, mondjam még? »

Előrebocsátom, hogy lehet, hogy időnként horrorisztikusnak fog tűnni ez a bejegyzés, de higgyétek el, nem az. Ha én ezt a dolgot végig tudom csinálni, akkor Ti is nyugodtan elolvashatjátok.

Hédi kérdezte, hogy nehéz-e a nyuszikat gondozni. Nem nehéz. Nyulat azért jó tartani, mert lényegében ingyen lehet: szinte mindig van a konyhán annyi hulladék, ami eltartja. Ha pedig kert van, ott aztán bőven van mit adni nekik: most éppen a borsó szára és kifejtés után a héja, vagy ha tudok gazolni, akkor a gaz maga. (De az aszatot mindig külön teszem, nem adom oda nekik, mert úgy gondolom, hogy ami az én kezemet annyira szúrja, az az ő szájukat is szúrni fogja, ráadásul ez a rusnya gaz még akkor is szúr, ha már megszáradt.) Mi mindig adunk nekik abrakot is: tritikálét, napraforgót, mikor mit, azt szívesen ropogtatják. És mindig van előttük víz. Ha ketrecben vannak, akkor azt tisztítani kell hetente, de ha szabadtartásban, akkor még ez a gond sincs.

Tovább is van, mondjam még? »

Némileg leegyszerűsíti az állatok Kisfaluba szállítását, hogy két autónk van. Az egyik egy lótifutis autó, ebben bőségesen elfértünk Ákossal, Marssal, Jocóval és az akkor szükséges holmikkal. A másik pedig egy harcedzett Ford Tranzit, amit még az építkezéshez vettünk, hogy ne kelljen minden fuvarért horribilis árat fizetni. Az biztos, hogy már az építkezés alatt behozta az árát, azóta pedig tiszta haszon, hogy van. Mint például ilyenkor is.

Tovább is van, mondjam még? »

A tyúkok egészen megszoktak már nálunk. Láthatóan igen jól érzik magukat az után a bezártság után, nagyon szeretnek fürdeni a porban, kapirgálni, meg időnként futnak is néhány kört az ól körül. Rendszeresen tojnak, de már messze nem olyan intenzitással, mint az elején, úgy látszik, kiürült belőlük a turbószer. Minden nap találunk egy-két tojást az udvarukban, remélem, ha teljesen normalizálódnak, gyakrabban fognak tojni. A tolluk szépen elkezdett kinőni.

Tovább is van, mondjam még? »

Így van az, amikor kitalálok egy jó címet a következő bejegyzésemhez, aztán meg mégse úgy lesz.

Ugyanis úgy döntöttünk, hogy idén is tartunk néhány kitojt tyúkot, hátha tojnak még nekünk is eleget. Itt a pesti takarmányboltban lehetett előre íratni belőlük és mi írattunk hatot. Ma volt a napja, hogy el kellett hozni őket. Én pedig kitaláltam, hogy a bejegyzés címe így lesz Hattyúk. Lajosom elment és nagy lelkesedésében nem hat, hanem hét tyúkot hozott! Hát így alakult át a cím Héttyúk-ká.

Tovább is van, mondjam még? »

Annak idején, amikor megvettük Kisfaluban a házat, Lajosnak fontos volt a nagy kert. Ő, aki addig egy kapát nem volt hajlandó megfogni, állattartásra akarta adni a fejét. Állatot viszont úgy érdemes tartani, ha saját termelésű takarmánnyal etetjük őket, tehát ezt meg kell termelni. Mindezek ellen nekem nem volt kifogásom, de már az elején kikötöttem, hogy az állattartásban nem vagyok hajlandó részt venni.

Nos, ez nem így lett. Hiszen Lajosnak nyaranta munkaügyben sokszor kell Pestre utaznia és akkor is föl kell kelni az állatokhoz (bár ha egy állat nálunk köt ki, jobb, ha minél hamarabb megtanulja, hogy nem vagyunk koránkelők), ki kell őket engedni és enni, inni kell adni nekik. Szóval egyre jobban belefolytam én is az állattartásba, ma már csak a levágásuk az, amiben nem veszek részt (a feldolgozásban már igen). Sőt, ha Lajos időnként egy-egy buta pillanatában kijelenti, hogy idén nem lesz állatunk, akkor élénken tiltakozom ez ellen, bár ő sem szokta ezt olyan nagyon komolyan gondolni.

Tovább is van, mondjam még? »