Én kis falum

Idén kivételesen egy nagyon vidám videóval kívánok mindenkinek áldott, boldog karácsonyt. Csak mert nagyon szeretem Simon macskáját csakúgy, mint az összes többit.

Tovább is van, mondjam még? »

A múltkoriban néhány zsák napraforgó-magot kihoztunk a pincéből, egyszerűen csak azért, hogy ott megszűntessük a vonzó zsákmányt az egereknek. Hosszas gondolkodás után végül a tornácra tettük a zsákokat. No persze az egerek ott is rátaláltak, de nem csak az egerek, hanem a cinkék is. Apró kis lyukakat vágtak a zsákba, onnan lopkodták a magot, az eperfa alatt a föld pedig tele lett elszórt napraforgó-héjjal.

Tovább is van, mondjam még? »

A szombati temető-körlátogatás után vasárnap úgy indultunk el Kisfaluba, hogy majd meglátjuk, meddig maradunk (jó). Éppen belefutottunk a múlt szombati ültetés folytatásába, ennek a legvégébe még sikerült bekapcsolódni (jó). Azóta csodálatos idő van, sőt, továbbra még csodálatosabb időt ígérnek, ráadásul állítólag Pesten szmog van, így úgy döntöttünk, az egész hétre, az őszi szünet idejére itt maradunk (az összes jó közül ez a legjobb). Mit érdekel minket a Pesten ránk váró rengeteg teendő!

Tovább is van, mondjam még? »

Múlt éjjel nagy idő volt, nagyon nagy. Mondták már előre, hogy jön, ezért Kacort, aki amúgy már töltött kint éjszakát, bent tartottam a házban. Fél három tájában érkezett meg a vihar, hatalmas csattogásokkal. Szerencsére egyébként nagy károkat nem okozott: nem volt nagy szél, nem esett jég, felhőszakadás sem volt, csak egy amolyan egy jó locsolásnyi esőcske.

Tovább is van, mondjam még? »

Jocó elvesztése feletti bánatomat úgy akartam enyhíteni (jelzem: sikertelenül, már ami a bánat enyhülését illeti), hogy minél hamarabb beszerzek egy kiscicát. Először Kisfaluban és környékén próbálkoztam, de éppen nem volt alkalmas kiscica, így az internethez fordultam segítségért. Volt néhány követelményünk a jövevénnyel kapcsolatban: mindenképpen fiú legyen és én azt szerettem volna, ha ő is a szürke színt valamilyen formában magán viseli. Nem szerettem volna „közönséges” fekete, vagy cirmos kiscicát. Így került a családunkba Kacor, a cirmos színű, lány cica.

Tovább is van, mondjam még? »

Hogy haladjon a födémszigetelés, Lajosom úgy tervezte, hogy a múlt héten pár napra már elmegy Kisfaluba. De ahogy az szokott, ez napról napra tolódott, és mivel a fiaink úgysem tudtak volna velünk jönni hétvégére, végül ketten együtt indultunk el pénteken reggel. Vagyis délelőtt, mert nem vagyunk híresek a koránkelésről. Beiktattunk még két megállót (a második a szokásos őszi almavásárlásunk volt), így esett, hogy már 2 óra is volt, mire megérkeztünk.

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton volt a 9. évfordulója a WTC elleni terrortámadásnak, de már tudjátok, hogy nekünk mást jelent 2001. szeptember 11-e: akkor vettük meg a házunkat. Az évforduló most pont egy Kisfaluban töltött szombatra esett, így adódott volna, hogy méltóképpen ünnepeljük meg az évfordulót.

Tovább is van, mondjam még? »

Az, hogy esténként alaposan meglocsolom a veteményeseket, nem csak az elvetett baboknak tesz jót (akik kelnek is ki becsülettel), hanem a mindenféle lepkéknek is. Ők másnap délelőtt, amikor még nedves a föl, csapatostul szállnak le rá és szívják ki a földből a nedvességet.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyon vártam már a híreket, hogy mi újság van Szlovákfaluban, levonult-e már az árvíz. A természetes aggódásomon túl ennek még egy oka volt: 3 héttel ezelőtt beleszerettem egy szlovákfalusi kiscicába, aki állatorvos barátunknál született. Akkor, a pünkösdi hétvégén még meg is tudtam, de még nagyon pici volt ahhoz, hogy elhozzam. De már akkor, Lajos minden tiltakozása ellenére megfogadtam, hogy ez a cica az enyém lesz.

Tovább is van, mondjam még? »

Tegnap és tegnapelőtt tyúkhúsleves és tyúkpörkölt volt ebédre.

Tovább is van, mondjam még? »

Az idei tavaszi szünet, mint az utóbbi jó pár évben mindegyik, hat napos volt: a húsvéti hétvége előtt adnak két napot, utána egyet. Valószínűleg megszakadnának az okos döntéshozók, ha inkább Húsvét után adnának négy napot és így összesen a két hétvégével együtt 9 napos lenne a szünet, így viszont van előtte és utána egy-egy csonka hét, okosak ám nagyon!

Tovább is van, mondjam még? »

Ez a hétvége ismét csak nagyon pompásan sikerült. Csak győzzem megírni a történéseket!

Pénteken hóesésben utaztunk. Épp csak beugrottunk Kisfaluba, megállapítottuk, hogy a fűtés hibátlanul működik (ez szükséges is volt, mert -14 fok is volt a héten), Marsot letettük, kipakoltunk és Jocóval már vettük is Szlovákváros felé az irányt, hogy végre meglegyen a here-bere műtét. Ezúton köszönöm a szavazatokat, amik nagyon nagy százalékban osztották a véleményem. Magát a műtétet megírtam a Jocó blogban.

Tovább is van, mondjam még? »

Bár a konkurencia már beszámolt odaát Jocó, vagy újabban becenevén Jocesz téli szünetéről, megteszem én is, egy kicsit más szemszögből. Ezzel egy Rokonunk hasonlatával élve Brunella Gasperinisre veszem a figurát. (Ha netán valaki nem ismeri a könyveit, mindenképpen ajánlom.)

Tovább is van, mondjam még? »

Most volt az első olyan hétvége, amikor Jocót is vittük magunkkal Kisfaluba. Maga az utazás nem nagyon tetszett neki, egy jó darabig nyávogott a dobozában, de végül elcsendesedett. A hétvége alatt többször is volt bezárva a dobozva, azt mindig nagyon nehezen tűrte.

Jocónak nagyon vegyesen sikerült ez a hétvége. A nagy része vidáman: nagyon élvezte a hatalmas teret a házban, ahol rengeteget lehet szaladgálni, bútorokra fölugrálni. És mivel még mindig folyik a fürdőszoba és a fűtés összeszerelése, ezért hevernek szerszámok is szerteszana, azokat is mind-mind meg lehetett támadni. Egy dologra nagyon kellett figyelni: mivel a konyharészből nem tudtuk kizárni, étkezéseken kívül a székeket messze kellett tenni az asztaltól. Szerencsére még elég kicsi ahhoz, hogy fölugorjon az asztalra a földről.

Tovább is van, mondjam még? »

Jelentem, Jocó pompásan érzi magát. És még mindig javarészt szobacica. És piszkosul el van kényeztetve. A legtöbb időt valakinek az ölében tölti és ezt természetesnek veszi. Messze nem olyan vad természetű, mint Paca cicánk, aki sosem tűrte, hogy ölben legyen. Jocó nagyon szeret ölben lenni, a szoba másik sarkából nekifutásból, meglepetésszerűen ugrik az ölembe. Mivel napközben általában velem van, az, hogy megpróbálok dolgozni, így néz ki:

Tovább is van, mondjam még? »

Bevezetésként el kell mondanom, hogy van nekünk egy 14 éves macskánk, Paca. Ő egy elég vadóc macska, sosem tűrte azt, hogy ölben legyen, a simogatást is csak módjával. Viszont nagyon szoros kapcsolatban volt Borssal – egész Bors haláláig. Amikor Mars megérkezett hozzánk, a maga négy hónapos szeleburdi módján játszani akart Pacával, válaszul kapott egy rendes, fújós macskapofont. Hogy ezért-e, vagy sem, Mars azóta abszolút ellensége a macskáknak. Éppen ezért meg is fogadtuk, hogy legközelebb csak akkor lesz kismacskánk, amikor újra kölyökkutyánk lesz (persze ezt az időt egyáltalán nem siettetjük!!), akkor hátha a két kölyök összeszokik. Paca jobb híján átköltözött a szomszédba, ahol igazán jó helyre, kényeztető új gazdákra talált. Azért amikor találkozunk és meghallja a hangom, odamászik hozzám egy simogatás erejére – azért csak mászik, mert szerintem már tiszta reuma az egész macska, a mozgása igen nehézkes.

Tovább is van, mondjam még? »