Én kis falum

Ugyan a négynapos hétvégén szántási és ültetési tervekkel érkeztünk Kisfaluba, de ezekből egyelőre még nem lett semmi. Viszont meglepetésünkre mégis csak változás várt minket a kertünkben: elkezdtek kihajtani az ősszel és télen ültetett tavaszi hagymások! Ősszel direkt nem jegyeztem föl, hogy mit hova ültettem, ezért most csak sejtem (illetve leveleikről fölismerem), hogy a tulipán, a nárcisz és a krókusz kezdett el kibújni. Ráadásul nem csak a szegélykövekbe ősszel ültetettek, hanem a járda mellé januárban ültetett tulipánok is dugták már ki a hegyüket! Alaposan meglocsoltuk mind és azóta csak omlik rájuk a meleg.

Tovább is van, mondjam még? »

Négy napos hétvége előtt állunk és azt hiszem, nem lepek meg senkit azzal, hogy ezt a négy napot Kisfaluban fogjuk tölteni. És végre az igazi tavasz beköszöntét jósolják! Biztos, hogy benépesül a falu, sokakkal fogunk találkozni, sőt, falusi esemény is lesz szombaton: a lánykori nevén falutakarításnak nevezett, most már új nevén Tavaszi Zsongás. Ugyanis az évről évre keletkező szemetet összeszedni nem már nem egynapos program, viszont lehet metszeni, gereblyézni, ültetni stb. Erről majd természetesen mesélek.

Tovább is van, mondjam még? »

Tanácsot szeretnék kérni a nálam a virágokhoz jobban értőktől. Elsősorban a zöldséges lányoktól, Annamarie-tól és csakBeától, de bárki hozzászólását szívesen fogadom.

Tovább is van, mondjam még? »

Lajosomtól még december közepén kaptunk egy nagy zsák, 100 darab holland tulipánhagymát. Karácsonykor nem tudtuk elültetni, mert hó volt, de hiába tettük őket szét szellős helyre, elkezdtek penészedni. Nyilvánvaló volt, hogy ha hamarosan el nem ültetem őket, tönkremennek. A Kisfaluban lakó kertészmérnök is azt mondta: ha nincs fagy, elültethetem bármikor, de ha nem ültetem el, annyi lesz nekik. Így január 2-án mindenképpen el akartam őket ültetni, hiszen már aznap délután vissza kellett jönnünk Pestre.

Tovább is van, mondjam még? »

Illetve nem az első. Pár éve már egyszer vetettem virágmagot, de azok nem keltek ki. Idén pedig a Csillagostól kapott virágmagokat vetettük el, azok kikeltek szépen, de nem a végleges virágoskertnek szánt helyre kerültek, mert tudtuk, hogy oda még mellé fog kerülni a járda. Múlt hétvégén viszont a járda melletti beton zsaluzóelemekbe ültettünk először virágot, a most ültetésre esedékes hagymásokat. Ennek érdekében múlt pénteken elmentünk az Oázisba (oda volt vásárlási utalványunk) és vettünk 5 csomag hagymát: kétféle nőszirmot, nárciszt, krókuszt és egy királyliliomot. Egyszer már a falusi nagy őszi hagymaültetés után nagyon vártam a következő tavaszt, most pedig már a saját kertünk virágai miatt fogom különösen várni, hogy majd valahogy így nézzen ki:

Tovább is van, mondjam még? »

Idáig az időjárás elkényeztetett minket, alig lehetett elhinni, hogy itt van az ősz. (Én sokakkal ellentétben nagyon nem szeretem ezt az évszakot. Talán meg fog ez változni, ha egyszer végre nem fogja az ősz beköszönte azt jelenteni, hogy vissza kell költöznünk Pestre.) Csak a levelek színeváltozása és kezdődő hullása mutatta valamelyest, de sokkal inkább a nappalok rövidülése. A mostani hétvégénket a természet úgy köszöntötte, hogy eljött az igazi ősz esővel, széllel, lehűléssel. Be is kellett gyújtanunk, de a sparhelt melege elég volt, 20 fokot csinált a házban. És ha már úgyis begyújtottunk, az ebédek rendre a sparhelten készültek el, vagy a tetején, vagy a sütőjében. A sütőbe tettem három padlizsánt is, már csak azért is, mert asztalláb-készítő munkatársamtól kaptam két tölgyfa vineta-vágót (ezért kettőt, mert két háztartásom van), ezzel kiegészítve a kapott tárgyak sorát. Pompás padlizsán-pástétom lett belőle.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyon nagy szükségünk lett volna már a házat körülvevő járdára, mert amióta csak megépült a ház, azóta ha esett az eső, a sár fölverődött a falra. De idáig kérdés volt, hogy miből legyen? Mert ha körbebetonozzuk, az nem csak iszonyú nagy és undorító meló (ráadásul még locsolni is kell utána), nem csak hogy nem korrigálható később, ha szükséges, de a vályogfalnak sem tesz jót: a járda alatt keletkező talajpára felszívódhat a falba. A megoldás idén adódott, amikor elkészült a ház mögött az a zúzott köves alj, ami fölé majd eccercsak tető fog kerülni. A zúzott kő oda végül soknak bizonyult, ráadásul nagyon jó járda-alapanyagnak is tűnt, így megszületett az elhatározás: ebből lesz a járda.

Tovább is van, mondjam még? »

Kisfaluban azt tartják, hogy amikor virágzik a mályva, vége van a nyárnak. Ezt sosem értettem (meg is fogom most már kérdezni pontosan), hiszen a mályva már július közepe táján elkezd virágozni, azt pedig nem lehet állítani, hogy ekkor már vége lenne a nyárnak. Lehet, hogy úgy értik, hogy amikor már nem virágzik tovább, akkor van vége?

Tovább is van, mondjam még? »

Ha az előző beszámolóm kissé negatívra sikeredett volna (különösen, amit végkifejletként utána írtam le a hozzászólásokban), hát ez sem lesz sokkal pozitívabb. A kertünk kész katasztrófa. Amilyen gyönyörű, zöld, burjánzó volt a sok eső és hideg előtt, annyira fekete, sárga és ronda most. Idén egyszer már termesztettünk benne parlagfüvet, most pedig peronoszpóra-gombákat termesztünk. És még idén is ellenálltunk: nem permeteztünk, de már nagyon erősen gondolkodom, hogy jövőre muszáj lesz, ha már egyszer végre újra szeretnénk enni paradicsomot.

Tovább is van, mondjam még? »

Ez a zuhanyozó nagyon régen megvan már, az első nyarunk óta, hiszen amíg nem volt fürdőszobánk, kint a kertben fürödtünk. És áramtakarékosságból, ne meg azért is, mert olyan jólesik, azóta is kint szoktunk nyaranta zuhanyozni. Ez egy egyszerű szerkezet: vasból van a váza, a tetején egy hordóval. Pontosabban először volt egy feketére festett hordó, de az nem bírta sokáig, hamar megrozsdásodott. Fölváltotta egy bojler-belső, szintén feketére festve. Az egyik csövén megy be a víz, a másikra pedig zuhanyrózsa van szerelve. Alul raklap van, hogy ne sárban tapicskoljunk. Az egyik sarkában van egy kis polc a fürdőszereknek, az oldalára pedig kampók vannak akasztva a törülközőnek, ruháknak.

Tovább is van, mondjam még? »

A hétvégén ismét a kerté volt nálam a főszerep. Az első napot a rézsűre szántam. A múltkor említett madárbirs-töveket már az előző hétvégén el kellett volna ültetni, ha nem felejtettem volna őket Pesten. Ráadásul Mikire bíztam őket, aki betette egy vödör vízbe a töveket. Akkor még nem tudtam, hogy a vödör lyukas, de Miki tudta, ezért a tövekkel teli vödröt egy nagy vizesládába állította. Csakhogy néhány gyökér nem ért így le a vízig, summa summarum: jól kiszáradtak a bokrok (el ne áruljátok senkinek!). De legalább nem mind. Azért elültettem én a szárazakat is, hátha magukhoz térnek.

Tovább is van, mondjam még? »

Pénteken már sötétben érkeztünk meg a faluba, akkor nem lehetett látni a növényekből semmit. A hőmérőnk nulla fokos minimumot mutatott, de azt tudtuk, hogy ez nem sokat jelent: az érzékelője a tornácon, a ház fala mellett van. Ettől még a háztól távolabb lehetett hidegebb is.

Hát volt. Másnap reggel (gyönyörű napsütésben, egyre melegedő időben) először a fák feketére fagyott leveleit láttam meg. Aztán a többi kárt. És megtudtam, hogy pénteken reggel mínusz 4 fok volt, tehát messze nem csak talajmenti fagy.

Tovább is van, mondjam még? »

Amikor Nagycsütörtökön megérkeztünk, még semmi nem bújt ki a veteményben. Aki szántotta a kertünket, kérdezte is: kibújt már a borsó? Azt kellett felelnem, hogy nem. De a minden esti locsolás és a (z akkor még) magas hőmérséklet megtette a hatását: mire eljöttünk, a borsó ilyen nagy lett:

Tovább is van, mondjam még? »

Még pénteken korán reggel betolatott az udvarunkba egy pótkocsis teherautó (ez egyáltalán nem volt egyszerű művelet!) és leborított oda sok-sok köbméter és egyben sok-sok tonna zúzott követ. Ezzel elérte azt, hogy ugyan alul azon dolgozunk, hogy szép füvünk legyen, fölül a már meglévő füvet jól telepakolta kővel, hogy majd jó nehéz legyen ott füvet nyírni, ha a kő eltűnik.

Tovább is van, mondjam még? »

Ha a múlt vasárnap nagyot haladtunk, hát ezen a hétvégén még sokkal nagyobbat. Ezúttal (szinte) nem is jöttek mások, csak akikkel megbeszéltük, hogy jönnek, de a nagyon hasznos gépeikkel jönnek.

Tovább is van, mondjam még? »

A kevésbé munka-hatékony szombat után aztán vasárnap alaposan belehúztunk. Már a nap eleve korán kezdődött, mert miután a bobcat-es azóta sem jelentkezett, eljött hozzánk egy másik gépes emberke, fölmérni a terepet. Ő már régebben dolgozott nálunk és igen meg voltunk vele elégedve. Most is mellette döntöttünk a folytatásban, mert: 1. olcsóbban dolgozik, 2. hétvégén dolgozik, 3. van neki valami lánctalpas csodája és a mi kertünkbe az kell, nem a bobcat. Mondja ő, mert emlékezett rá, hogy annak idején is először bobcat-tel kezdett, de a sok, talajból kiforduló kő miatt azzal nem lehetett hatékonyan dolgozni. El is jön befejezni a kertrendezést vagy már a mostani, vagy a következő hétvégén.

Tovább is van, mondjam még? »

Csak hétvégén volt alkalmam látni, hogy mit tett a kertünkkel a bobcat. Messze nem tűnt olyan borzasztónak, mint amilyenre számítottam, bár biztos, hogy sokat segített rajta az a jó pár száraz, esőmentes nap, ami a kerttúrkálást követte. A kert alja most mindenesetre sokkal simább, mint előtte, de tele van mély keréknyomokkal. A legmélyebbekben pedig a hosszú szárazság ellenére is még állt a víz. De ez a hét is száraz volt, úgyhogy nagyon reméljük, most már minél hamarabb visszajön az a bobcat.

Tovább is van, mondjam még? »

Az ígéretekhez híven valami pompás idő volt hétvégén (még ha ez ma teljességgel hihetetlen is, ebben a nagy hidegben és esőben), így aztán véteknek éreztem volna minden percet, amit bent a házban töltök. De volt is kinti teendő elég. Egy bobcat (pontosabban a gazdája) ígérte magát szerdára hozzánk, hogy a kert alsó részéből eltűntesse a sok hepe-hupát és végre szép egyentelességet varázsoljon oda, amit aztán majd be lehet füvesíteni.

Tovább is van, mondjam még? »