Én kis falum

Hétvégén egyedül mentem Kisfaluba, pontosabban Kacort vittem magammal csak, hogy mégsem legyek teljesen egyedül. Pörcöt második farokműtétje után háromnaponta kell vinni kötözésre, ezért (is) maradtak Pesten a többiek. Nekem viszont mennem kellett (vagyis muszáj volt :)), mert előtte olyan sokaktól kértem mindenfélét, hogy meg is kaptam, amit kértem, ezeknek pedig mindnek Kisfaluban volt a helye. Ezért aztán két és fél napig csak ültettem és gazoltam ott. Ez utóbbiban hatalmas segítségemre volt Kacor, ha már egyszer elvittem.

Tovább is van, mondjam még? »

Sokkal több időt akartam szánni a kertünknek a négynapos hétvége alatt, mint sikerült. A sikertelenség elsődleges és kellemetlen oka az a rengeteg idő, amit az állatorvosi rendelőben töltöttünk, illetve otthon, farokkötözéssel. A másodlagos, ám kellemes ok pedig ismét a szokásos: sosem mondtam ellen egy jó bringázásnak, beszélgetésnek, társasozásnak.

Tovább is van, mondjam még? »

A házikertész alatt most azt értem, hogy teljesen alkalmatlan vagyok arra, hogy házon belül neveljek növényeket, legyen az haszonnövény vagy dísznövény. Nincs is semmilyen benti növényem, csak művirág, mert akárhány is volt, mind elpusztult. Egy szobafenyő elég sokáig bírta, de végül ő is megadta magát.  Ennek két oka van, az egyik, hogy nincs is igazán alkalmas helyem erre: a lakás legvilágosabb részei az ablakok, de azok alatt mindenhol radiátor van. (Most a pesti lakásról beszélek, Kisfaluban természetesen nem tartható úgy szobanövény, hogy nem lakunk ott. Persze a nyári itt nem lakás is probléma, de az említett szobafenyő még azt is túlélte, hogy egyik nyáron a pasikra ittmaradva több mint két hónapig egy csepp vizet sem kapott). A másik ok az én egyértelmű alkalmatlanságom. Csak azért nem értem ezt, mert lett volna kitől örökölnöm: Anyukámnak gyönyörű szobanövényei vannak, sok is, sokféle is, Apukám pedig burjánzó palántákat nevelt minden tavasszal. Viszont hiába a fiamnál a kertészhajlam, ő úgy tűnik, örökölte tőlem az alkalmatlanságot, nála sem marad meg semmi.

Tovább is van, mondjam még? »

Ez már a második olyan hétvége, amikor ez a dilemma fölmerül. Pontosabban a mostanival kapcsolatban nagyon föl sem merült: Lajosom dolgozik, ma amúgy is munkanap van, holnap ráadásul Critical Mass, szóval eredetileg is az volt a terv, hogy ezen a hétvégén maradunk, viszont emiatt a múlt hétvégén megyünk. De akkor meg elkezdtünk hinni az időjósóknak, akik azt mondták, hogy esni fog egész hétvégén az eső, azért meg minek dobjunk ki annyi pénzt üzemanyagra, hogy bent üljünk a házban? És végül egész hétvégén evett a fene, mert a szombat délelőtti szemergéléstől eltekintve végig jó idő volt.

Tovább is van, mondjam még? »

Csütörtökön, egy nyári napon érkeztünk Kisfaluba. Szóltunk Szántóvetőnek, hogy jöhet szántani és elkezdtünk dolgozni a kertben. A ruharétegeket folyamatosan dobáltuk le magunkról, végül már mindannyian rövidujjúban és rövidnadrágban voltunk, de még így is melegünk volt. Délutánra esőt ígértek, már kezdett is beborulni, így nagyon vártam Szántóvetőt, aki hamarosan meg is érkezett.

Tovább is van, mondjam még? »

Csak nem akar ez a tavasz stabilan megjönni. Időnként ledobáljuk magunkról az összes ruhát, olyan meleg van, aztán pár nap múlva, rendszeresen hétfőn hajnalban, fagy. És a szél! Már nagyon elegem van belőle, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ráadásul iszonyú szárazság van, így a szél még fújja is a port. Fuj.

Tovább is van, mondjam még? »

Ugyan a négynapos hétvégén szántási és ültetési tervekkel érkeztünk Kisfaluba, de ezekből egyelőre még nem lett semmi. Viszont meglepetésünkre mégis csak változás várt minket a kertünkben: elkezdtek kihajtani az ősszel és télen ültetett tavaszi hagymások! Ősszel direkt nem jegyeztem föl, hogy mit hova ültettem, ezért most csak sejtem (illetve leveleikről fölismerem), hogy a tulipán, a nárcisz és a krókusz kezdett el kibújni. Ráadásul nem csak a szegélykövekbe ősszel ültetettek, hanem a járda mellé januárban ültetett tulipánok is dugták már ki a hegyüket! Alaposan meglocsoltuk mind és azóta csak omlik rájuk a meleg.

Tovább is van, mondjam még? »

Idáig az időjárás elkényeztetett minket, alig lehetett elhinni, hogy itt van az ősz. (Én sokakkal ellentétben nagyon nem szeretem ezt az évszakot. Talán meg fog ez változni, ha egyszer végre nem fogja az ősz beköszönte azt jelenteni, hogy vissza kell költöznünk Pestre.) Csak a levelek színeváltozása és kezdődő hullása mutatta valamelyest, de sokkal inkább a nappalok rövidülése. A mostani hétvégénket a természet úgy köszöntötte, hogy eljött az igazi ősz esővel, széllel, lehűléssel. Be is kellett gyújtanunk, de a sparhelt melege elég volt, 20 fokot csinált a házban. És ha már úgyis begyújtottunk, az ebédek rendre a sparhelten készültek el, vagy a tetején, vagy a sütőjében. A sütőbe tettem három padlizsánt is, már csak azért is, mert asztalláb-készítő munkatársamtól kaptam két tölgyfa vineta-vágót (ezért kettőt, mert két háztartásom van), ezzel kiegészítve a kapott tárgyak sorát. Pompás padlizsán-pástétom lett belőle.

Tovább is van, mondjam még? »

Ha az előző beszámolóm kissé negatívra sikeredett volna (különösen, amit végkifejletként utána írtam le a hozzászólásokban), hát ez sem lesz sokkal pozitívabb. A kertünk kész katasztrófa. Amilyen gyönyörű, zöld, burjánzó volt a sok eső és hideg előtt, annyira fekete, sárga és ronda most. Idén egyszer már termesztettünk benne parlagfüvet, most pedig peronoszpóra-gombákat termesztünk. És még idén is ellenálltunk: nem permeteztünk, de már nagyon erősen gondolkodom, hogy jövőre muszáj lesz, ha már egyszer végre újra szeretnénk enni paradicsomot.

Tovább is van, mondjam még? »

A mostani és a jövő hétre önkényesen szabadságra küldtem magam, nem dolgozom. De ez persze nem igaz a ház körüli munkákra, amik miatt nem is baj, hogy szabadságon vagyok, olyan sokan vannak.

Tovább is van, mondjam még? »

Ha idáig elmaradt az eső, hát most kapunk belőle rendesen. Ha jól emlékszem, csütörtökön kezdett el esni. Akkor még örültem neki, nagyon is. Hiszen locsolhatok én akármennyit is, egy eső, még ha kicsi eső is, mindig ezerszer többet ér. Aztán esett pénteken is. És esett szombaton is, igaz, sosem egész nap. De amikor már vasárnap délután jött egy olyan igazi nagy eső, ami nagyon úgy nézett ki, hogy sosem fog elállni, akkor azért már kezdett elegem lenni. Ráadásul olyan hideg lett közben, hogy kipipálhatjuk a minden évi nyári egyszeri befűtésünket: a sparhelton főztem két napig az ebédet. De azért nem panaszkodom: a Híradóban látott jégesők, felhőszakadások szerencsére eddig elkerültek minket, kopp-kopp-kopp.

Tovább is van, mondjam még? »

Bea a múltkori bejegyzésem után felnyitotta a szemem és azóta nem tudtam abba belenyugodni, hogy esetleg parlagfüvet nevelgetek sok szeretettel. Bíztam benne, hogy mire újra a faluba érünk, az a különös növény mégiscsak paradicsom-formát fog ölteni, esetleg sárga virág fog rajta virítani. De nem: az a növény bizony egyre inkább parlagfű-szerű volt. Újra megdörzsöltem a levelét és most egyáltalán nem volt paradicsom-szaga. Valószínűleg a múltkori dörzsölésnél a kezem volt paradicsom-szagú, hiszen előtte paradicsomokat kötöztem.

Tovább is van, mondjam még? »

Ezúttal a kisfalusi hétvégénk ismét kétnapos volt, viszont ez a két nap vasárnap és hétfő volt. Erősen reméltem, hogy a múlt heti minden délutáni esőből Kisfalunak is jutott, mert ez nagyon kellett a növényeknek. Amint megérkeztünk a faluba, egyből találkoztunk az egyik falubeli mezőgazdásszal (aki felszántotta a kertünket), tőle kérdeztem: ugye, volt eső? És nem volt! Párszor esett néhány szem, de a port sem verte el! Nagy volt a csalódásom.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyon vártuk már az esőt a kertnek és a fűnek, de a jelek és a hírek azt mutatták, hogy Kisfalu nem nagyon kapott belőle. Szombatra bezzeg ígérték az esőt, nem is keveset, így attól tartottunk, hogy majd nem fogunk tudni dolgozni a kertben. A fele be is jött. Nem tudtunk dolgozni, mert az a fajta eső volt, ami csak pont arra jó, hogy ezt megakadályozza. Hol eleredt, hol elállt, a mennyisége egy nagy nulla volt, de a hátunkat átáztatta, ha kint maradtunk. Ha meg az esőszünetben újra kimentünk, akkor látszott, hogy szinte semmi sem esett, a föld porzott. De a növények levele vizes lett, ettől a kezünk is vizes lett, később pedig sáros, ahogy hozzáértünk a földhöz.

Tovább is van, mondjam még? »

A hétvégén ismét a kerté volt nálam a főszerep. Az első napot a rézsűre szántam. A múltkor említett madárbirs-töveket már az előző hétvégén el kellett volna ültetni, ha nem felejtettem volna őket Pesten. Ráadásul Mikire bíztam őket, aki betette egy vödör vízbe a töveket. Akkor még nem tudtam, hogy a vödör lyukas, de Miki tudta, ezért a tövekkel teli vödröt egy nagy vizesládába állította. Csakhogy néhány gyökér nem ért így le a vízig, summa summarum: jól kiszáradtak a bokrok (el ne áruljátok senkinek!). De legalább nem mind. Azért elültettem én a szárazakat is, hátha magukhoz térnek.

Tovább is van, mondjam még? »

Pénteken már sötétben érkeztünk meg a faluba, akkor nem lehetett látni a növényekből semmit. A hőmérőnk nulla fokos minimumot mutatott, de azt tudtuk, hogy ez nem sokat jelent: az érzékelője a tornácon, a ház fala mellett van. Ettől még a háztól távolabb lehetett hidegebb is.

Hát volt. Másnap reggel (gyönyörű napsütésben, egyre melegedő időben) először a fák feketére fagyott leveleit láttam meg. Aztán a többi kárt. És megtudtam, hogy pénteken reggel mínusz 4 fok volt, tehát messze nem csak talajmenti fagy.

Tovább is van, mondjam még? »

Ha már ekkorára nőtt idén a veteményes, van néhány olyan dolog, amit idén belevetünk, de még eddig sosem, vagy nagyon régen.

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton, ahogy a traktor elment, Miki kertészlegény egyből gereblyét ragadott és nekilátott az ágyasok kialakításának. Pontosabban azok már ki voltak alakulva: ahogy a traktor fordult, a keréknyomok pont megfelelő szélességű ágyásokat jelöltek ki nekünk. Így lett hosszában hét, és a veteményes két végében még keresztben egy-egy ágyás.

Tovább is van, mondjam még? »

Ha a múlt vasárnap nagyot haladtunk, hát ezen a hétvégén még sokkal nagyobbat. Ezúttal (szinte) nem is jöttek mások, csak akikkel megbeszéltük, hogy jönnek, de a nagyon hasznos gépeikkel jönnek.

Tovább is van, mondjam még? »

Csak hétvégén volt alkalmam látni, hogy mit tett a kertünkkel a bobcat. Messze nem tűnt olyan borzasztónak, mint amilyenre számítottam, bár biztos, hogy sokat segített rajta az a jó pár száraz, esőmentes nap, ami a kerttúrkálást követte. A kert alja most mindenesetre sokkal simább, mint előtte, de tele van mély keréknyomokkal. A legmélyebbekben pedig a hosszú szárazság ellenére is még állt a víz. De ez a hét is száraz volt, úgyhogy nagyon reméljük, most már minél hamarabb visszajön az a bobcat.

Tovább is van, mondjam még? »