Két erősen zimankós hét van mögöttünk és idén még egyszer sem hagytuk úgy ott a házat, hogy a fűtést ne állítottuk volna le. Amióta megvan a födémszigetelés, nem félünk a fagytól, meg aztán most már mindig víztelenítünk is. A fűtés pedig nagyon ritkán szokott egy, főleg két hétig leállás nélkül menni, akkor meg minek fogyassza a keringető szivattyú az áramot? A legutóbbi ott-tartózkodásunkkor is leállítottuk a fűtést, már csak azért is, mert az időjósok folyamatosan azt ígérték, hogy most már pár nap múlva tényleg felmelegedés jön. Csak éppen sosem jött. Így aztán sejtettük, hogy a ház rendesen lehűlt. Ha csak mi mentünk volna most, ez nem lett volna gond: a hálóban bedurrantunk a kályhába, bedugjuk az elektromos ágymelegítőket, a radiátorok pedig reggelre fölfűtik a házat. De a kolbászgyártás miatt dolgozókat vendégeket vártunk, nem is keveset, így tudtuk, hogy lesznek, akik a földre letett matracokon fognak aludni. Ezt nem lehet egy éppen csak hogy melegedő házban megtenni.
ősszel történt bejegyzései 
Hatalmas áldozat
Kategóriák: ősszel történt, fűtés
- írja Messzenéző Minyon
Jóban-rosszban, Kisfaluban
Kategóriák: cicáink, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
A szombati temető-körlátogatás után vasárnap úgy indultunk el Kisfaluba, hogy majd meglátjuk, meddig maradunk (jó). Éppen belefutottunk a múlt szombati ültetés folytatásába, ennek a legvégébe még sikerült bekapcsolódni (jó). Azóta csodálatos idő van, sőt, továbbra még csodálatosabb időt ígérnek, ráadásul állítólag Pesten szmog van, így úgy döntöttünk, az egész hétre, az őszi szünet idejére itt maradunk (az összes jó közül ez a legjobb). Mit érdekel minket a Pesten ránk váró rengeteg teendő!
Őszi rendbetétel
Kategóriák: Kisfalusi Hírmondó, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
Szombaton megint összegyűltünk egy kis közös tevékenységre. Nem olyan sokan, mint tavasszal vagy nyáron szoktunk, mert ilyenkor ősszel már messze nincs akkora pezsgés a faluban, de azért voltunk szép számmal. A cél az volt, hogy a nagy pályázat keretében elültetett növényeket gondozzuk, illetve újabbaknak hozzunk létre terepet. Tehát egy őszi csinosítás.
Kirándulás a kezdetekhez
Szombat délelőtt Szlovákvárosban voltunk bevásárolni, ott hallottuk a hírt, hogy abban a faluban van aznap szüreti felvonulás és bál, amelyik faluba a házunk megvétele előtt rendszeresen nyaralni jártunk. Egyszer már neveztem ezt a falut Szomszédfalunak, de szorosan nem az: az egyik irányú megközelítésnél egy, a másik irányúnál két falun is keresztül kell menni, ha ide igyekszünk. Mindenesetre ez az a falu, ahol megszerettük a környéket, és ahonnan, ha közvetve is, de végül eljutottunk Kisfaluba, megnézni azt a bizonyos Házat.
Kösz, nem!
Kategóriák: egyéb téma, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
Mint említettem, szombaton palacsintát sütöttünk Szlovákvárosban, a karate-kupán. Nem először, de nagyon úgy néz ki, hogy utoljára.
Ember tervez…
Kategóriák: egyéb téma, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
… és van, hogy ember végez. A múlt hétvégi terveink jelentősen eltértek a megvalósítástól. A terv úgy szólt, hogy pénteken kora reggel megyünk Kisfaluba, kihasználva, hogy az ifjú egyetemista még nem kezdte meg tanulmányait és tud jönni nekünk segíteni. Pénteken dolgozunk egész nap: befejezzük a járdát és dolgozunk a kertben. Hétvégén voltak Szlovákvárosban a városi napok, és mint tavaly, idén is hívtak minket a karate-kupára palacsintát sütni, így a szombati napot ott terveztük tölteni. Vasárnap pedig ismét munka, vagy pihenés, majd meglátjuk. Ez volt a terv.
Batyus bál
Kategóriák: ősszel történt, szlovákfalusi történet
- írja Messzenéző Minyon
Most igen jó lenne arról beszámolni, hogy a hétvégi hóesés milyen szép tájat varázsolt Kisfaluban, de nem tudom ezt megmutatni, ugyanis én sem láttam. Nem voltunk ott. Szombaton volt Miki fiunk szalagavatója, ami elég nagy esemény volt ahhoz, hogy Pesten marasztaljon minket. Így most még egy előző hétvégéi eseményről számolok be.
Kolbászoltunk – ismét
Kategóriák: ősszel történt, ételeink
- írja Messzenéző Minyon
Ismét lesújtott ránk a végzet: a márciusban gyártott kolbászaink is elfogytak. És nem csak nekünk, hanem a velünk közösen kolbászt gyártó Egyik Kedves Rokonéknak is, így már jó pár hete a mostani szombatot jelöltük ki a mostani disznólkodáshoz. Szerettünk volna kicsit több kolbászra szert tenni, mint legutóbb, ezért direkt örültünk a hírnek, hogy a szokásos vágásérett 120 kilós jószágok most nincsenek, csak 200 kiló körüli apróságok. Végül a már megszokott disznóbeszerzési helyünkön megegyeztünk abban, hogy egy kivett anyát vágnak le nekünk. A kivett anya azt jelenti, hogy amikor egy emse eléri a 120 kilót és ivarérett lesz, bepároztatják. Ha sok malackája születik, megtartják tenyészállatnak, ha kevés, kiveszik a tenyésztésből és fölajánlják az olyan éhes népségnek, mint mi. Viszont azt mondják, a már idősebb disznó sokkal jobb kolbász-alapanyag, mint a fiatalabb.
Zajlanak az események
Őszi szünet van, én pedig itt ülök Pesten a számítógép előtt, egy munkával teli, fárasztó nap végén. Ilyen sem volt még, amióta megvan a kisfalusi házunk: mindig, minden iskolai szünetet ott töltöttünk. Csakhogy a gyerekeink már csak alig gyerekek, egyre önállóbb életük van és külön programot csináltak maguknak a szünetre. Lajosom pedig nem gondolkodva televállalta munkával a hetet. Ezek után elkeseredve én is bejelentettem a munkaadóimnak, hogy Pesten leszek, mire ők azt mondták: Hurrá! Lehet dolgozni!
Négyméteres
Kategóriák: egyéb téma, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
Szombaton délután 3-kor kaptuk a hírt, hogy este 6-kor Szomszédfaluban egy érdekes koncert lesz. Az ország legnagyobb, 4 méter hosszú zongoráját, ami egyébként a MŰPA-ban lakik, a szomszédfalusi templomba szállították és ezen a zongorán ad koncertet egy zongoraművész. Kíváncsiak voltunk, miképpen szól egy ilyen hatalmas zongora, ezért elhatároztuk, hogy elmegyünk.
9 éve
Kategóriák: cicáink, házunk, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
Szombaton volt a 9. évfordulója a WTC elleni terrortámadásnak, de már tudjátok, hogy nekünk mást jelent 2001. szeptember 11-e: akkor vettük meg a házunkat. Az évforduló most pont egy Kisfaluban töltött szombatra esett, így adódott volna, hogy méltóképpen ünnepeljük meg az évfordulót.
Táncos láb
Na ez az, ami nekünk nincs. A táncos láb. Legalábbis a család felnőtt tagjainak nincs, és sajnos nagyon úgy tűnik, gyermekeink örökölték tőlünk ezt a hiányt (bár ne lenne igazam). Pedig én nagyon szeretnék tudni táncolni, de egyszerűen nem megy. Ha egy koncerten is elkezdem ropni a ritmusra, az biztos, hogy előbb-utóbb elvétem. De ott nem olyan nagy baj ez, mert ott nincs táncpartnerem.
Kóbiképek
Először is ki kellett csontozni és megfelelő méretűre kellett darabolni a húst:
Disznólkodtunk
Az egész család szereti a kolbászt. Ezért az elhatározás már régen megszületett: készítsünk magunknak olyan húsból kolbászt, amiről tudjuk, hogy honnan származik. Tudjuk, hogy az a disznó, amiből készül, hol nevelkedett, mit evett. Nem kerülnek bele más adalékanyagok, csak fűszerek, amiket mi szerzünk be: házi pirospaprika, magyar fokhagyma (nem kínai). És füstön füstölődjön, ne műfüstön. Addig-addig tervezgettünk, amíg társunk is akadt a nagy feladatra, Kedves Rokonék személyében. Így erősödött a kőrösi vonal, ahonnan Lajos is származik, így az is erősödött, hogy kőrösi recept alapján fogjuk készíteni a kolbászt.
Tyúkeszűek
Következő hétvégénken egy olyan jelentős eseményre készülünk (majd beszámolok róla), hogy ez mostanában a gondolatainkban első helyen szerepel. Így történhetett, hogy pénteken délután, amikor Kisfaluba utaztunk, Ákos megszólalt az autóban: lesz valami program ezen a hétvégén? Egybehangzóan válaszoltuk, hogy nem, most csak úgy elleszünk. Ákos újra kérdezett: miért, nem holnap kell mennetek Szlovákfaluba palacsintát sütni? Ismét egybehangzóan fejünkhöz csaptunk: tényleg! Még jó, hogy velünk volt Ákos fiunk. Hiszen Lajos egy héttel előtte beszélte meg ezt a programot.
U.Z.
Kategóriák: Kisfalusi Hírmondó, ősszel történt
- írja Messzenéző Minyon
Megvan a tolvaj. Tudjuk, ki lopta el a kiskocsink kerekét. Lajos már a felfedezéskor is mondta, hogy szerinte ő volt, de akkor még én védtem: nem hittem el, hogy képes ilyet tenni. Ott van a két-három hete még törött kerekű, most már ép kerekű kocsija az udvarában, benne felismerhetően a mi kerekünkkel. Még csak nem is dugdossa. Egyszerűen nem tudok napirendre térni a dolog fölött: hogy képzeli, hogy ezt megteheti? Neki mindent szabad? Mi jön még ezután? Na persze, mert ő falubeli, mi meg „csak" pestiek vagyunk. Azon kívül, hogy alkalomadtán (most nem találkoztunk vele) majd megmondjuk neki, hogy ugyan ne nézzen minket madárnak, sok mindent nem tehetünk. Ő ugyanis ott marad, amikor mi hét közben nem vagyunk ott, de a házunk és az udvarunk igen.
Ilyen-olyan csodák
Két csodaféle történt velünk az őszi szünetben, de az egyik erősen negatív. A másik nagyon pozitív, mert az előző negatív csoda által okozott probléma hipp-hopp meg is oldódott.
Van nekünk egy zöld kiskocsink. Még Apukám eszkábálta jó néhány évvel ezelőtt és mi örököltük meg. Egyszerű vasváz, deszkaborítás, két Riga-kerék, vonórúd. Nagyon jó kis kocsi, rengeteg mindenre tudjuk használni. Pont jó a mérete, sok minden ráfér (pl. a sparhelt centire kiszámítottan) és egyszer még a kerékpár után is kötöttük, úgy vittünk át Szlovákfaluba egy halom dolgot.
Micsoda buli!
Egyik oldali kisfalusi szomszédaink igen népes család: adott a kisfalusi születésű, de igen messzire elszármazott családfő, akinek van három, korban egymáshoz közel álló lánya. Ketten annyira közel, hogy ikrek, ezzel számomra mindig jelentős fejtörést okozva: ki kicsoda? A három lány összesen kilenc unokával ajándékozta meg a nagyszülőket, akik szintén korban elég közel állnak egymáshoz. A négy család az ország négy szegletében él és Kisfaluban szoktak sátoros ünnepekkor találkozni. Minden évben az egyik ilyen alkalom Halottak napja és az azt megelőző hét. Most is így történt: megérkeztek mindahányan és benépesítették a házat.
Helyzetjelentés
Jelentem: megérkeztünk. Nem korán, mert meg kellett várni, míg a kamaszgyerek kialussza magát, meg ha az ember nem csak egy hétvégére jön, hanem 10 napra, akkor nagyobb körültekintéssel kell otthagyni a háztartást: ne maradjon mosnivaló, mosogatnivaló, hajtogatnivaló ruha stb. stb. És több mindent is kellett hozni, mint ha csak két napra jönnénk.
Savanya 2
Kategóriák: ősszel történt, ételeink
- írja Messzenéző Minyon
Miközben készítettem a savanyúságlevet a badellás savanyához, beindult az agyam. Mi mindent lehetne ebbe még beletenni! Végül is ennek a savanyúságnak pont az a lényege, hogy bármikor (utólag is) bármilyen zöldséget bele lehet dobálni, ízlés szerint. Csak éppen az utolsó bedobálás után 5-6 hetet kell várni a fogyasztásig. Ezt mi az első 5-6 hét letelte után úgy fogjuk megoldani, hogy mindig csak az egyik badellába dobálunk bele, a másikat fogyasztjuk. Illetve már addig is csak az egyikbe dobálunk bele, már ha fér bele valami (állítólag össze fog esni).