Én kis falum

Hol is kezdjem? Van nekünk Kisfaluban egy 24-es lánybiciklink, még Ákos kapta, amikor jóval kisebb volt, mint a jelenlegi 2 méter. Ez egy parasztbringa, Puch (!) és rózsaszín, ezért a családunkban Barbi-bringa a neve. Ha vendégeink vannak, a nagyobb lányok, de a kisebb hölgyek is nagyon szívesen használják, nem csak a színe miatt, hanem mert nagyon jó az áttétele, nagyon kényelmes tekerni. Egy ilyen vendégjárós alkalommal, még 2007-ben is kölcsönadtuk, a vendég asszonyság azzal tekert át velünk a szlovákfalusi kocsmába. Oda pedig a hírt hallván eljött néhány szlovákvárosi közös barátunk is.

Tovább is van, mondjam még? »

Tavaly teljesen véletlenül csöppent bele a Szlovákfalu–Kisfalu főzőversenybe. Éppen egy szlovákfalusi családnál vendégeskedett, egy külföldi országból érkeztek. És tavaly a szlovákfalusiak is kétségbe voltak esve, hogy nem lesz elég hal. És akkor a külföldi mama a vendéglátó mamával kitalálta: hogy éhen ne maradjanak a népek, nekik gombájuk van bőven, főznek ők egy savanyú gombalevest, ami arrafele valamiféle nemzeti eledel. Van benne a gombán kívül sok tejföl és kockára vágott főtt tojás.

Tovább is van, mondjam még? »

Idén az előkészületeket azzal kezdtük, hogy ismét gondoskodtunk valami apró meglepetésről mindenkinek, aki valamit főz. Juli ennek érdekében vett tizenkét fehér sapkát, a szombat délelőttöt ezek kifestésével töltöttük. (Megtehettük, mert az előző évekből tanulva idén 2-től hirdették meg csak a szervezők a versenyt.) A sapka egyik oldalára Kisfalu neve került zölddel, a másik oldalára Szlovákfalu neve kékkel, középre a híd (ami egyáltalán nem hasonlít a szlovákfalusi hídra), egy róla lógó bogrács és a 2011 felirat. Kicsit sokalltuk a 12 darabot, de végül mind elkelt, szerencsére.

Tovább is van, mondjam még? »

Tegnap este a szlovákfalusi kocsmában Imrébe és családjába botlottunk és ha már így történt, le is ültünk az asztalukhoz. Szóba került a legutóbbi kolbászgyártás, és Imre megint elkezdte mondani: ő nem is érti, miért is kellett ő ide, hiszen ő nem is csinált semmit, mert minek abból a sok jó húsból mind kolbászt csinálni, lehetett volna húsokat eltenni, hurkát, sajtot készíteni stb. stb. Úgy látszik, egyik fájó pontja lett az is, hogy én a fejből kocsonyát csináltam. Mondta is a feleségének:

– Képzeld, Ildikó fejből csinálja a kocsonyát!
– Miért, én papírból?

Eltelt vagy 10 másodperc, mire leesett, mit is válaszolt. Akkor viszont majdnem belefulladtam a poharamba, amiből éppen kortyoltam.

Tegnap falunap volt Szlovákfaluban. Ez az esemény két éve lett az addigiaknál nagyobb szabású, amit tavaly folytatni is akartak, de sajnos minden pénzüket elvitte az árvíz ellen való védekezés. Idén viszont újra sikerült egy nagyon jó falunapot szervezniük. Ráadásul ősszel polgármester-váltás volt náluk, a frissítés láthatóan jót tett a falunak, ez a falunap sokkal szervezettebb volt, mint a két évvel ezelőtti. Két dolog árnyékolta csak be: az egyik a nagy meleg, a másik inkább csak a kisfalusiak szemében volt ok: pont tegnap rendezték meg Szomszédfaluban is a falunapot. Mi fájó szívvel mondtunk le az utóbbiról, azért, hogy ott lehessünk Szlovákfaluban, hiszen megígértük, hogy sütünk palacsintát. Bár hiába szép szó az ígéret, amikor ott tartottunk, hogy indulnánk, én bizony sokkal szívesebben választottam volna alternatív programként egy jó alvást a kellemesen hűvös (nappal is 22-23 fokos) házban. De megígértük, így mentünk.

Tovább is van, mondjam még? »

Most elmesélhetném, hogy hogy is volt ez a disznóvágás, de nem teszem: megtettem már háromszor is. Sem a recept, sem a munkafolyamat nem változott. Viszont van néhány dolog, ami változott, inkább mesélek azokról.

Tovább is van, mondjam még? »

No igen, jeles nap van ma, amiről már Annamarie föl is lendítette a fátylat, itt is köszönöm jókívánságát. De ezt nem azért írtam le, hogy most aztán tömegével érkezzenek a köszöntések, hanem azért, hogy megmagyarázzam, miért is dőzsöltünk egy kissé szombaton.

Tovább is van, mondjam még? »

Most igen jó lenne arról beszámolni, hogy a hétvégi hóesés milyen szép tájat varázsolt Kisfaluban, de nem tudom ezt megmutatni, ugyanis én sem láttam. Nem voltunk ott. Szombaton volt Miki fiunk szalagavatója, ami elég nagy esemény volt ahhoz, hogy Pesten marasztaljon minket. Így most még egy előző hétvégéi eseményről számolok be.

Tovább is van, mondjam még? »

Így, már őszi ruhába öltözve, még egy nyár végi eseményről számolok be.

Tovább is van, mondjam még? »

Tavaly írtam róla nem is egyszer, de kétszer is, hogy a Szlovákfalu–Kisfalu főzőversenyre készítettünk egy molinót, amit több évre szántunk. A tavalyi verseny óta a molinó összehajtogatva, bezacskózva pihent egy padláson, várva az idei versenyt. És idén előkerült a zsákból és mivel nem tudtuk most a hídra felkötni, hosszas tanakodás után fölszögeződött a focipálya lepukkant öltözőbarakkjának utcafrontjára. Ott hirdette, hogy idén a verseny itt van.

Tovább is van, mondjam még? »

Már megint az időjárás. Lassan megszokjuk, hogy minden programunkat ez határozza meg. Hogy esik az eső, újra és újra. Annyira át van ázva a föld, hogy egy öt perces eső is több napon át kitartó sártengerré tudja változtatni a környezetet. Éppen ezért egész nyáron, ha csak arra jártunk, mindig figyelgettük a híd alját, hogy mekkora a sár. Amikor már apadt a Folyó és kezdett kihajtani újra a fű a partján, a szlovákfalusiak rendbe is tették a helyszínt, ami a múlt héten már egészen barátságos képet mutatott. Egészen péntekig. Akkor jött reggel egy akkora zuhé, amitől megint nagyon sáros lett a híd alja, akkor már elgondolkodtunk, hogy bizony itt nem lesz holnap hallé verseny. Délután pedig akkora felhőszakadás volt, hogy keresztül-kasul hömpölygött mindenfelé a víz, a híd alját medencévé változtatva. Szombat reggelre pedig újra kiöntött a Folyó, úgyhogy a helyszín végképp elúszott.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyon vártam már a híreket, hogy mi újság van Szlovákfaluban, levonult-e már az árvíz. A természetes aggódásomon túl ennek még egy oka volt: 3 héttel ezelőtt beleszerettem egy szlovákfalusi kiscicába, aki állatorvos barátunknál született. Akkor, a pünkösdi hétvégén még meg is tudtam, de még nagyon pici volt ahhoz, hogy elhozzam. De már akkor, Lajos minden tiltakozása ellenére megfogadtam, hogy ez a cica az enyém lesz.

Tovább is van, mondjam még? »

A hétvégi találkozóról szóló beszámolók sorát egy bejegyzés erejéig most megszakítom. Ugyanis bármennyire is jól éreztük magunkat, mindannyiunk jókedvét beárnyékolta a Magyarországon még sosem látott árvízi helyzet. És nem csak Magyarországon, hanem az határon túli magyarlakta területeken is nagy a baj. Ezekkel a területekkel a magyar média nem foglalkozik, de mi, a határ mellett élők lévén, szomorúan tapasztaljuk a bajt.

Tovább is van, mondjam még? »

Hiába kájbolkoztam (kisfalusiasan szólva) én egyfolytában azt a Viharűző bibir-csók mondókát, csak megjött az eső Kisfaluba is. De még milyen eső! Órákon keresztül folyamatosan szakadt. Amikor szombaton este a ratifikáló gyűlésről hazafele tartottunk, éppen egy kis szünet volt az esőben, így hallhattuk, hogy a patak nagyon zúgott. Lámpafénynél megnéztük és bizony nagyon magas volt, de nem okozott kárt sehol.

Tovább is van, mondjam még? »

Előre is bocsánatot kérek, ha most egy kissé vulgáris leszek, de ez a bejegyzés arról szól, ami a címe…

Tovább is van, mondjam még? »

Az utóbbi időben, amióta szabadon átjárható a határ, rászoktunk arra, hogy Szlovákvároson, majd Szlovákfalun keresztül megyünk Kisfaluba, mert a szlovák oldalon sokkal jobb az út. (Bár a Kisfaluba vezető útnál nem nehéz jobbnak lenni.) Így történt most szombaton is. Amikor Szlovákvárosba értünk, az út mellett egyszer csak nagy-nagy vizet láttunk, aminek semmi keresnivalója sem lett volna ott. Csak néztem: ez a Folyó lenne?? Az volt, bizony. Olyan szélesen hömpölygött, amilyen szélesnek még sosem láttuk.

Tovább is van, mondjam még? »

Csuda egy hely ez a Kisfalu, de ezt már tudjátok. És attól is csuda egy hely, hogy szinte mindent el lehet itt intézni. Ha meg itt nem, hát akkor el lehet intézni Szlovákfaluban.

Nem sokkal azután, hogy szabaddá vált az átjárás a határon, egy alkalommal csak Lajos ment át a fiúkkal, én otthon maradtam. És mindannyian frissen, szépen megnyírva érkeztek meg. Kiderült, hogy a legfőbb információs központban, a kocsmában Lajosom megkérdezte és megtudta, hogy hol van Szlovákfaluban fodrász. És valami elképesztő összeget mondott, hogy mennyibe került hármuk megnyírása. Elképesztően alacsonyat.

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton a nagy-nagy táblamunkálatok közepette egyszer csak vendégeink érkeztek Szlovákfaluból: állatorvos kedves barátaink (nem váratlanul, mondták, hogy átszaladnak). Épp a közelünkben ügyködtünk az oszlopokkal, amikor befutottak. Le is ültünk nálunk az udvaron egy kis pihenőre velük és Gz-ékkel, akikkel télen, a korcsolyázás alkalmával már egyszer találkoztak, de akkor éppen csak a bemutatkozás erejéig. Most viszont hamar szóba elegyedett mindenki mindenkivel és mire mi lányok kimentünk a házból az udvarra, a fiúk már egy kész tervvel álltak elő.

Tovább is van, mondjam még? »