Csak azért nem mertem ennek a bejegyzésnek azt a címet adni, hogy „A falu legjobb háza”, mert tudom, hogy többen is vannak kisfalusi olvasóim, akik kapásból cáfolnák ezt, mert a saját házukat tartják a legjobbnak és ez így is van rendjén. Természetesen mindenkinek a magáé a legszebb, a legjobb. Csakhogy ez a vélemény nem csak a mienk, hanem a régi falubelieké is. Már odakerülésünkkor is ezt hallottuk a falubeli néniktől: a mi kertünkben az előző tulajdonos néni valami csoda kertet ápolt. Könnyen tette, mert ez a legjobb kert a faluban. Azt mondták, az alsó rész a jobb, mert alul volt régen az istálló és sok trágyát hordtak oda ki. Eleinte az alsó kertben volt a vetemény, végül azért vittem fölülre, mert ott többet süti a Nap. De ezek után nem vettem észre különbséget a föld minőségében, pedig csak elvétve szoktunk komposztot vagy trágyát beleforgatni.
szösszenetek bejegyzései 
A falu legjobb kertje
Kategóriák: szösszenetek, régen történt
- írja Messzenéző Minyon
Tanulságok …
Még mindig csípi a szemem
Kategóriák: Ghymes, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Anélkül, hogy elkezdenék politizálni (mint azt már ígértem, és most is tartom: ilyet soha nem fogok tenni), nagyon üdvözlöm kormányunk azon intézkedését, hogy január elsejétől zárt közösségi helyen tilos a dohányzás. Hány jó koncertről maradtam le azért, mert nem voltam hajlandó szívni a cigarettafüstöt és utána büdös ruhában, büdös hajjal hazamenni! Pontosabban nem az a legmegfelelőbb szó, hogy nem voltam hajlandó, sokkal inkább az, hogy ezt nem tudtam elviselni, még egy jó koncert kedvéért sem. És mindenkinek megígértem: januártól minden koncerten ott leszek! Ezt most igyekszem is tartani. Most nem a Ghymes-koncertekről beszélek, mert azok mindig is dohányzásmentes helyeken voltak, hanem egyéb blues-koncertekről, amikre Lajosom rendszeresen szokott járni (és aztán büdösen hazajönni). Ha már itt tartunk, pont a Ghymes-koncertek azok, amikre mostanában nem járok, mert szemben az ingyenes vagy nagyon olcsó kocsmabeli blues-koncertekkel, egy Ghymes-koncert belépője a válság kezdete óta már ritkán van 3000 forint alatt, ezt az én pénztárcám pedig rendszeresen nem bírja.
Csak négy nap, de …
Sajnos ezt a téli szünetet sem tudtuk végig Kisfaluban tölteni, és ennek most már nem csak a tőlünk magukat távoltartó fiaink az okai, hanem egyebek is: Lajosomat a munka szólította, de hogy teljes legyen az örömünk, még egy pesti temetésen is részt vettünk a két ünnep között. Ezek miatt csak 30-án tudtunk menni, viszont legalább 2-áig maradhattunk. Négy nap jutott most nekünk, de ezt a négy napot annyira kihasználtuk az első pillanattól az utolsóig, hogy annak ellenére, hogy elröpültek, mégis a sok esemény miatt sokkal többnek tűntek.
Simon macskája és a Karácsony
Idén kivételesen egy nagyon vidám videóval kívánok mindenkinek áldott, boldog karácsonyt. Csak mert nagyon szeretem Simon macskáját csakúgy, mint az összes többit.
Freeblog-vész
Szóval az történt, hogy valami kapitális nagy hardverbibi volt a freeblognál, ezért volt is egy hosszabb leállásuk (talán észrevettétek), amíg azon dolgoztak, hogy helyreállítsák. Aztán még többet dolgoztak rajta, de végül is mindenkinél csak az augusztus 28-i állapotot sikerült helyreállítani, ezért lett hirtelen újra nyár, bár annak is csak a legvége.
M. néni
Sok imádnivaló néni van Kisfaluban, meséltem is már róluk, de talán mind közül kitűnik M.néni. Ő egyszerűen fantasztikus. Valami hihetetlen sok energia van benne, folyton csak futni látjuk. Bármilyen esemény van a faluban, ő ott van, talpon végig és dolgozik.
Így ünnepeltem még
A múltkor említettem, hogy még egy módon meg szándékozom ünnepelni a 10. évfordulónkat. A Vidéki élet honlap meghirdetett egy cikkíró pályázatot, arra szándékoztam benevezni egy olyan cikkel, ami pont azt emeli ki, hogy 10 éve vagyunk itt, persze kitérve arra a nagyon jellegzetes dátumra is. Onnantól, hogy ezt elhatároztam, cikáztak az agyamban a gondolatok, hogy mi is legyen a cikkben, de az mégis nagyon nehezen akart megszületni. Azt volt a fő baj, hogy nem tudtam ráhangolódni, amikor írtam. Pontosabban csak egyszer tudtam: Kisfaluban, amikor velem volt a laptop, de akkor kevés volt az idő, hogy elkészüljek vele. Pesten pedig egyszerűen nem ment, na meg persze a friss agyamat a munkához tartogattam, a fáradt agy pedig még inkább nehezítette a ráhangolódást. Azért végül csak elkészültem, de egyáltalán nem voltam vele megelégedve, nem azt éreztem benne, amit a gondolatok cikázása idején terveztem.
Nyáron kaptuk
Kategóriák: házunk, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Kaptunk néhány olyan tárgyat a nyáron, amiknek azóta a kisfalusi házunkban van a helye, odaillenek. Eleve vannak köztük olyanok, amiket már ott kaptunk. Mindjárt nyár elején, a Falunapra érkező Szomszédasszony hozott nekem ajándékot. Pontosabban mintababának hozta a kézműves asztalához, de mondta, hogy az egyik annyira parasztasszonyosra sikeredett, hogy otthagyja nekem ajándékba. Azóta ez a parasztasszony egy köcsögben csücsül.
Elmenni? Nem ez a megoldás!
Úgy vélem, ezzel a bejegyzésemmel nyitott kapukat fogok döngetni, legalábbis az Olvasóim előtt, ismerjem őket akár személyesen, akár virtuálisan. Mégis, nem tudok már elmenni szó nélkül a téma mellett, annyira sokat hallom mostanában a környezetemben és annyit olvasok róla mindenfele. Már szinte általános vélemény lett ez: ebből az országból el kell menni, mert itt nincs az embernek jövője. És berzenkedem ettől a véleménytől, nagyon.
Hetven nap
Hetven napot töltöttem Kisfaluban úgy, hogy nem is láttam Pestet. Beleszámítva az oda- és visszaköltözés napjait is (tehát a mait is), de ezek beleszámítanak, nem? És beleszámítva azt az 5 napot, amit a Vándorgyűlésen töltöttem, de akkor is Kisfaluból indultam el és oda érkeztem haza, azalatt az 5 nap alatt is ez volt az Otthonom. Így, nagy O-val.
Zöld térkép
Eddig is tudatos vásárlónak tartottam magam, szerintem ez itt is kiderült, de most már hivatalosan is vállaltam: regisztráltam a Tudatos Vásárló honlapján. Olvasható itt többek között egy három részes cikk is a vályogházak víz elleni védelméről, erről a (mostanában eléggé elhanyagolt) házas blogomban írtam.
Meglepetések sorozata
Kategóriák: Ghymes, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Tudom, hogy most be kéne számolnom a hétvégéről és meg is fogom tenni, de egy picit elodázom, annyi sok meglepetés ért az utóbbi napokban. A meglepetéseket időrendi és nem fontossági sorrendben fogom felsorolni. És hozzá tartozik az igazsághoz, hogy az 1. meglepetés már a múlt héten felröppent, bár nem tudtam, pontosan mit is jelent az, hogy valaki várományos.
Falusi vélemény
Amikor a városi ember falura kerül, gyüttment lesz, ezen nem lehet mit szépíteni vagy változtatni, gyüttment is marad. De nem mindegy, hogy erről a városi gyüttmentről miként is vélekednek a falusiak, milyen viszonyt alakítanak ki vele. És az, hogy miként vélekednek róla, csakis magán a városi emberen múlik.
Várjuk a tavaszt
Kategóriák: szösszenetek, mezőgazdasági rovat
- írja Messzenéző Minyon
Voltunk ugyan hétvégén Kisfaluban, de nem történt semmi különös. Sokat pihentünk, én hímeztem (erről majd mesélek később), olvastam, átsétáltunk kutyástul Szlovákfaluba, belekeveredtünk több jó beszélgetésbe és vasárnap főztem egy nagyon remekbe szabott resztelt májat még az őszi disznónkból. Erről nincs is mit mesélni, inkább arról mesélek, hogy mennyire várjuk a tavaszt, de ez még az előző hétvégéhez kötődik.
Hány a magyar igazság?
Kategóriák: szösszenetek, fűtés
- írja Messzenéző Minyon
Azt ebben a blogban nem meséltem el, mert nem kisfalusi történés, hogy az idei évünk úgy kezdődött, hogy Pesten is elromlott a fűtésünk (cirkó, ez javítható volt) és tönkrement a hűtőnk, ez utóbbi javíthatatlan, újat kellett venni. Ezek mellett még a kisfalusi kazánunkban is tönkrement egy olyan alkatrész, ami a forgalmazó szerint soha nem szokott tönkremenni. Gondoltam, rendben, megvolt a három. Amikor ezek után még Pesten eltört a vécédeszkánk is, gondoltam, megvolt a ráadás. Most viszont már nem tudom, mit gondoljak, vagyis: mi jöhet még?
Era háza
Kategóriák: házunk, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Tudom, el vagyok maradva nagyon az írással és van is témám bőven, csak időm nincs bőven. A hétvégén Kisfaluban jártunk (sőt, nem csak a hétvégén: nemrég érkeztünk vissza Pestre), erről is majd mesélek. Addig viszont mutatok egy képet.
Szögjet
Kategóriák: házunk, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Kisvaxról és családjáról már többször meséltem itt, olyan sokszor, hogy a történéseket ki sem tudom linkelni. Így azt is lehet róluk tudni, hogy ikreik vannak és azt is, hogy Kisvaxférj szokta készíteni a falubeli jelentős eseményekhez a plakátokat, valamit a kisfalusi naptárakat is, rendkívül igényesen.
Csak szelektíven!
Kategóriák: Kisfalusi Hírmondó, szösszenetek
- írja Messzenéző Minyon
Azt nem tudom, mennyire állami kötelezettség, de Kisfaluban is megkezdődött a szelektív hulladékgyűjtés. Nagyon helyesen. Annak ellenére mondom ezt, hogy ugyanez az állam hagyja, hogy ezer tonnaszámra legyen veszélyes hulladék hazánkban. Egyre-másra derülnek ki ezek a dolgok, ld. vörösiszap-tárolók (mert az is csak szemét, nem?), most pedig az autógumi-hegyek. Tehát eléggé álszent dolog ez a szelektív hulladékgyűjtés, én mégis üdvözlöm.
Munkatábor
Kategóriák: szösszenetek, mezőgazdasági rovat
- írja Messzenéző Minyon
Akik ritkán látogatnak el a faluba annak ellenére, hogy ott van házuk, munkatábornak érzik a látogatásukat. Hiszen ilyenkorra annyi teendő feltorlódik, hogy csak győzze az ember utolérni magát. Mindig azt gondoltuk, hogy nem szabad idáig hagyni fajulni a dolgokat: ha az ember elég sűrűn megy, a teendők mellett mindig marad idő arra is, hogy élvezze az ottlétet.