Én kis falum

Szombaton délelőtt az előző napi morcos őszi után igazi tavaszi idő köszöntött ránk. Csak úgy csalogatott ismét a sétára! Ezúttal Endréék is velem jöttek. Ugyanarra indultunk, mint pénteken, mert előző nap megtaláltam a kutyikát és akkor nem volt nálam fényképezőgép. Hallottam már róla, hogy a helyi fiatalok rendbehozták, de ekkora változásra nem számítottam! Kirakták kővel és egy medencét hoztak létre, ebbe szivárog alulról a kristálytiszta forrásvíz. Mellette egy leszúrt karóra akasztva egy üvegkorsó a megszomjazó arra járónak. Összehasonlításképpen megismétlem a 2009. augusztusi állapotot és alatta látható a mostani:

Tovább is van, mondjam még? »

Csütörtökön, egy nyári napon érkeztünk Kisfaluba. Szóltunk Szántóvetőnek, hogy jöhet szántani és elkezdtünk dolgozni a kertben. A ruharétegeket folyamatosan dobáltuk le magunkról, végül már mindannyian rövidujjúban és rövidnadrágban voltunk, de még így is melegünk volt. Délutánra esőt ígértek, már kezdett is beborulni, így nagyon vártam Szántóvetőt, aki hamarosan meg is érkezett.

Tovább is van, mondjam még? »

Csak nem akar ez a tavasz stabilan megjönni. Időnként ledobáljuk magunkról az összes ruhát, olyan meleg van, aztán pár nap múlva, rendszeresen hétfőn hajnalban, fagy. És a szél! Már nagyon elegem van belőle, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Ráadásul iszonyú szárazság van, így a szél még fújja is a port. Fuj.

Tovább is van, mondjam még? »

Vagyis leánykori nevén falutakarítás. Ez volt az idei első közös falubeli esemény – már persze leszámítva azt, hogy eleve közösségben kezdtük az új évet. De éppen ideje is volt már annak, hogy elinduljon az idei közösségi szezon: egyebek között ez is a biztos jele a tavasz beköszöntének. Ráadásul időjárásilag is tavasz volt, de még milyen pompás tavasz! Igazi nyakégető, ahogy azt este tapasztaltuk.

Tovább is van, mondjam még? »

Van nekem egy kis barátnőm Kisfaluban, nemrég múlt 3 éves. Békamániás. Egyszerűen imádja a békákat. Rendszeresen összefogdossa őket, és beteszi egy edénybe, a szülei pedig a nap végeztével elengedik a békákat. Kisfaluban pedig a tavalyi esős időjárásban nagyon elszaporodtak az ásóbékák. Ez a békafajta pedig pont akkora, hogy jól elfér egy hároméves gyerekkézben.

Tovább is van, mondjam még? »

Már majdnem három éve, hogy írtam Róka fogta csuka címmel egy bejegyzést. Akkor azt a csukát nem róka fogta, meg is ettük, de ezt a rókát igencsak megfoghatná már egy csuka, bár akkor sem ennénk meg. Már jó ideje halljuk a faluban, hogy garázdálkodik a róka. És károkat is csinál: egy helyről a pulykát vitte el, a másik helyen pedig az összes tyúkot és kakast kinyiffantotta, pedig be voltak zárva. A második szomszédaink is már többször látták a kertjükben.

Tovább is van, mondjam még? »

Amikor Nagycsütörtökön megérkeztünk, még semmi nem bújt ki a veteményben. Aki szántotta a kertünket, kérdezte is: kibújt már a borsó? Azt kellett felelnem, hogy nem. De a minden esti locsolás és a (z akkor még) magas hőmérséklet megtette a hatását: mire eljöttünk, a borsó ilyen nagy lett:

Tovább is van, mondjam még? »

Még pénteken korán reggel betolatott az udvarunkba egy pótkocsis teherautó (ez egyáltalán nem volt egyszerű művelet!) és leborított oda sok-sok köbméter és egyben sok-sok tonna zúzott követ. Ezzel elérte azt, hogy ugyan alul azon dolgozunk, hogy szép füvünk legyen, fölül a már meglévő füvet jól telepakolta kővel, hogy majd jó nehéz legyen ott füvet nyírni, ha a kő eltűnik.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyszombaton, Csillagosék látogatása után vártuk a misét és a körmenetet – én azért, hogy részt vehessek rajta, a többiek azért, hogy végre ehessük utána a sonkát és a tojást. Ha már egyszer kiböjtöltük. Így aztán a körmenet után nem álltam le beszélgetni, hanem siettem haza. Hiszen minden évben túl kell esnem ezen a harcon: az én evangélikus családom nem hogy nem jön el velem a körmenetre, de mindenáron már előtte meg akarja kóstolni a sonkát és a tojást, amik természetesen ilyenkor már a hűtőben pihennek.

Tovább is van, mondjam még? »

Még március közepén történt, hogy Csillagos meglepett azzal, hogy egy ajándékcsomag gazdájaként engem sorsolt ki. Azóta többszöri levélváltásban voltunk: nem merte postán elküldeni az ajándékot, mert vannak benne törékenyek is. És a megoldás szombaton jött el, maga Csillagos személyében: meglátogatott minket egész családjával. És ezzel egy nagyon vidám család toppant be a birtokunkra. (Csillagos beszámolóját erről itt olvashatjátok.)

Tovább is van, mondjam még? »

Eseménydús hat nap van mögöttünk, annyira eseménydús, hogy a fényképek segítségét kell kérnem, hogy visszaemlékezzek az elejére is. Igyekszem úgy leírni őket, hogy ne (nagyon) teljen el egy hétnél több az esemény és a beszámoló között. Nem lesz egyszerű, mert Miki fiunk pénteken ballag, hétfőn pedig megkezdi az érettségi vizsgáit és most ez tölti ki az időnk jelentős részét. Persze én már nem tanulok az érettségire, csak éppen készülök a ballagás utáni vendégvárásra.

Tovább is van, mondjam még? »

Tudom én, hogy évről évre teszem föl ezeket a tavasznak örvendő képeket, de ha egyszer nem tudok velük betelni! Ez minden évben egy csoda: ahogy napról napra változik ilyenkor a természet. És mennyit változhatott a kertünk már a hétvége óta!

Tovább is van, mondjam még? »

Sűrűn szokott ez így lenni nálunk szombatonként. Jönnek. Jellemzően barátok, ismerősök, de néha van, hogy idegenek is. Egy alkalommal a szomszédunk (aki éppen átjött) meg is jegyezte: idáig azt hitte, magánház a mienk, pedig most azt látja, hogy mégsem.

Tovább is van, mondjam még? »

Nem pontosan a mi utcánkban volt szombaton az a bizonyos lakodalom, de nem messze a mi utcánktól: Szlovákvárosban, egy jó barátunk nősült meg. Oda voltunk hivatalosak mi is és nem vártuk meg, hogy százszor üzenjenek, mentünk mi már rögtön az első üzenetre. Ennek jegyében telt most a hétvégénk és a kisfalusi tartózkodásunk: szombaton alig hogy megérkeztünk Kisfaluba, már szinte jött is értünk a már jól bevált taxi, vasárnap pedig próbáltuk kipihenni az előző napi fáradalmakat és a következményként fellépő fejbajokat.

Tovább is van, mondjam még? »

Az ígéretekhez híven valami pompás idő volt hétvégén (még ha ez ma teljességgel hihetetlen is, ebben a nagy hidegben és esőben), így aztán véteknek éreztem volna minden percet, amit bent a házban töltök. De volt is kinti teendő elég. Egy bobcat (pontosabban a gazdája) ígérte magát szerdára hozzánk, hogy a kert alsó részéből eltűntesse a sok hepe-hupát és végre szép egyentelességet varázsoljon oda, amit aztán majd be lehet füvesíteni.

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton került sor a szokásos tavaszi falutakarításra. Soha jobb időpontot! Az idő gyönyörű volt, ragyogó, felhőtlen kék égről sütött le ránk a Nap, gyenge szellő fújt, meleg volt. A természet még nem igazán indult meg, a munkánkat nem nehezítette meg a növekvő aljnövényzet, a csalán.

Tovább is van, mondjam még? »

Hont és Drégelypalánk között található a Csitári Kútyika: egy forrás, aminek csodatevő vize van, és mellette a Tsitári kápolna. A történetéről itt lehet olvasni bővebben. A kápolna mellett, a szabadban évente többször is tartanak misét. Minden Pünkösdhétfőn is van ilyen zarándoklat. Ide szerettek volna elmenni a falubeli nénik, mint ahogy minden évben szokták tenni.

Tovább is van, mondjam még? »

Hiába kájbolkoztam (kisfalusiasan szólva) én egyfolytában azt a Viharűző bibir-csók mondókát, csak megjött az eső Kisfaluba is. De még milyen eső! Órákon keresztül folyamatosan szakadt. Amikor szombaton este a ratifikáló gyűlésről hazafele tartottunk, éppen egy kis szünet volt az esőben, így hallhattuk, hogy a patak nagyon zúgott. Lámpafénynél megnéztük és bizony nagyon magas volt, de nem okozott kárt sehol.

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton délelőtt még nyoma sem látszott annak, hogy valóban megérkezik az ígért eső. Délutánig a kertben tettünk-vettünk, paradicsomokat palántáztunk. Néha valami kis gyenge szitálás érződött, de el is múlt, ahhoz is kevés volt, hogy félbehagyjuk a munkát. Dolgunk végeztével behúzódtunk a házba kipihenni az addigi fáradalmakat, de biztos ami biztos, időnként kinyitottam az ajtót és kiüvöltöttem azon a bizonyos rekedt vasorr-hangon: „Eső, zápor kotródjon!” Nem tudom, aki hallotta (esetleg az egész falu?), mit gondolt rólam.

Tovább is van, mondjam még? »

Végre hosszú idő után először sikerült újból már pénteken este megérkeznünk Kisfaluba, ezúttal (szintén végre hosszú idő után először) teljes létszámban. Eléggé megfáradtunk az előző hét eseményeitől, így még örültünk is neki, hogy lesz egy csendes, nyugodt esténk. Befűtöttünk (mert azt szintén hosszú idő után kellett, de erre nem mondom, hogy végre) és szokatlanul korán, már 10 körül lefeküdtünk. Mi szülők már el is szenderedtünk, de volt még fény, mert a fiaink még készülődtek csak aludni, amikor fél11 tájékán mintha kopogtattak volna. És egyszer csak benyitott Kisvaxférj Kisvaxostul és még G1-et is magukkal hozták. Nem volt nehéz dolguk, mert Kisfaluban nem szokás még éjszakára sem, hogy az emberek magukra zárják az ajtót.

Tovább is van, mondjam még? »