Én kis falum

Szombaton ejtettük meg az idei téli szezon második kolbászgyártását, ismét csak nem azért, mert elfogyott volna a novemberi adag, hanem mert most volt itt az ideje: később már túl meleg lenne hozzá és bajos lenne a füstölés is. Most is nagy áldozatot hoztam azzal, hogy előre mentem fűteni, de ez az áldozat most hiábavaló volt: nem bírtam a fűtéssel. Végül Egyik Kedves Rokonék megérkezése előtt 10 perccel sikerült beindítanom, így őket egy kellemesen meleg, kicsit több mint 10 fokos házban fogadtam. Igen elegem van már ebből az olajkazánból, de erre most nem szeretnék több szót vesztegetni.

Tovább is van, mondjam még? »

Úgy tűnik, visszavonhatatlanul jön most már a tavasz, ugyanis megvannak a korcsolyáink!

Tovább is van, mondjam még? »

Mondogatjuk mi egyfolytában, hogy nem is olyan extra ez a mostani hideg, meg hogy ilyen minden télen szokott lenni (csak legföljebb korábban), de tény: amióta Kisfaluban vagyunk, még sosem fagyott be a Folyó. Mesélték már Kisfaluban is, Szlovákfaluban is, hogy ritkán, de megesik, meg hogy ilyenkor be lehet korcsolyázni egészen Szlovákvárosba (de hol vannak a korcsolyáink??), de mi még ezt nem láttuk. Autóval közlekedve most már láttuk, hogy így van, de vasárnap elindultunk gyalogosan is, hogy megnézzük.

Tovább is van, mondjam még? »

Ebben a mostanában jellemző nagyon hidegben tudni lehetett, hogy majd újra lehet korcsolyázni valahol a környéken, leginkább a szlovákfalusi tavon. Arra emlékeztünk, hogy tavaly nem korcsolyáztunk, többek között azért sem, mert amikor lehetett volna, nem voltak nálunk a korcsolyáink Kisfaluban. Arra is emlékeztünk, hogy tavaly elhatároztuk: ezentúl ott fogjuk tartani a korcsolyákat, hiszen Pesten már szökőévben egyszer sem megyünk korcsolyázni. Arra viszont nem emlékeztünk, hogy vajon tényleg el is vittük-e oda a korcsolyákat. Éppen ezért Lajosom még a múltkori, bogácsi hétvége előtt megnézte őket itt Pesten a padláson, de nem voltak ott. Gondoltuk, biztos Kisfaluban vannak. De azon a hétvégén ott sem találtuk őket. Gondoltuk, akkor mégiscsak itt vannak Pesten. De akárhogy is keressük, nem találjuk. Gondoltuk, akkor mégiscsak ott lesznek, talán az ottani padláson. Azzal a tervvel mentünk pénteken Kisfaluba, hogy mindenképpen elmegyünk szombaton korcsolyázni.

Tovább is van, mondjam még? »

Rendesen hideg napok vannak mostanában, ezen sokan sopánkodnak is, de szerintem pedig ennek most van itt az ideje. Minden télen szoktak mínusz sokak lenni, az idei tél eddig kényeztetett minket, de most megmutatja a foga fehérjét. De kell ez is, kell a természetnek, hiszen ilyen éghajlaton élünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne várnám már nagyon a tavaszt, és ne utálnám annyira azt, hogy lefagy az orrom hegye, de belátom, ennek így kell lennie.

Tovább is van, mondjam még? »

A fűtésről ezen a télen még nem is meséltem semmit, mert nagyon nincs is mit. Hozta idáig a tavalyi formáját: amíg ott tartózkodtunk a házban, gond nélkül (vagy egy-két tisztítással) működött, de amint kitettük a lábunkat, szinte mindig egyből leállt, ezt az üzemóra-számláló mutatta. Ugyanezt csinálta tavaly is, így újból megállapítottuk, hogy lelke van: nem szereti, ha nem vagyunk ott. Ezért aztán már jobbnak láttuk mindig inkább leállítani, amikor eljöttünk, így legalább mindig tudtuk, hogy nem megy. Amióta elkészült a födém-szigetelés, a fagytól nem igazán félünk, ráadásul idáig nem is voltak olyan nagy hidegek. És biztos ami biztos alapon most már mindig víztelenítünk, illetve a lefolyókba, szifonokba szórunk sót.

Tovább is van, mondjam még? »

Szilveszterre, mint minden évben, most is vendégeket hívtunk-vártunk. Az elmaradhatatlan Szomszédasszonyékon kívül még egy pár eljött, egy szem fiatalkorúval így összesen heten voltunk. Azaz dehogy heten, mert este átnézett még Kinga is Rozibabával, akik olyan jól érezték magukat, hogy 10-ig maradtak.

Tovább is van, mondjam még? »

Sajnos ezt a téli szünetet sem tudtuk végig Kisfaluban tölteni, és ennek most már nem csak a tőlünk magukat távoltartó fiaink az okai, hanem egyebek is: Lajosomat a munka szólította, de hogy teljes legyen az örömünk, még egy pesti temetésen is részt vettünk a két ünnep között. Ezek miatt csak 30-án tudtunk menni, viszont legalább 2-áig maradhattunk. Négy nap jutott most nekünk, de ezt a négy napot annyira kihasználtuk az első pillanattól az utolsóig, hogy annak ellenére, hogy elröpültek, mégis a sok esemény miatt sokkal többnek tűntek.

Tovább is van, mondjam még? »

Múlt hétvégén nagy dilemmában voltunk: menjünk-e Kisfaluba vagy sem? Nem voltunk előtte már két hete, a ház fűtetlen, és hidegeket ígértek. Viszont tudtuk, hogy holnap (csütörtökön) már megyünk, hogy ott töltsük a Karácsonyt. Valamint manapság sajnos nagy érv a menetel ellen az egyre emelkedő üzemanyag-ár és a vele párhuzamosan egyre nem emelkedő (sőt!!) bevételeink, viszont egyre emelkedő egyéb kiadásaink. Végül mégis mentünk, ennek egyik jelentős oka volt, hogy Julival megbeszéltük: szombaton elkészítjük a jövő évi kisfalusi naptárt.

Tovább is van, mondjam még? »

Merthogy arról volt szó, hogy idén egy minden eddigi rekordot megdöntő, kétszázhatvan kilós disznócskát veszünk a megszokott helyről a kolbászhoz, ezt ajánlotta nekünk az eladó. Mi meg mondtuk, hogy jó. Aztán elgondolkodtunk: kell ez nekünk? Úgyhogy végül amikor szombaton reggel elmentünk a jószágért és kiderült, hogy mégis meggondolta magát, szerinte az nekünk nem annyira való (mert a megszokottnál több lett volna a szalonnája), és egy másikat vágtak le nekünk, aki „csak” százkilencvenkét kilót nyomott fénykorában, akkor azért kissé megkönnyebbültünk.

Tovább is van, mondjam még? »

Most elmesélhetném, hogy hogy is volt ez a disznóvágás, de nem teszem: megtettem már háromszor is. Sem a recept, sem a munkafolyamat nem változott. Viszont van néhány dolog, ami változott, inkább mesélek azokról.

Tovább is van, mondjam még? »

Mielőtt elmondom a mostani kolbászgyártásunkat, mesélek egy kicsit Imréről, akit nagyon szeretünk. Ő egy szlovákfalusi régi kedves ismerősünk, amúgy a végzettsége szerint kőműves, de most nem ez a szakértelme a lényeg. Amikor legelőször vágattunk ott disznót, még nem tudtuk, hogy konkrétan Imre az, aki levágja, ő pedig nem tudta, hogy nekünk vágja. Ezen utólag mindannyian sajnálkoztunk, mert Imre akkor azt mondta, hogy ha tudta volna, sokkal jobban odafigyelt volna. Bár nem tudom, az alapos tisztításon és daraboláson mi lehetett volna még sokkal alaposabb.

Tovább is van, mondjam még? »

Ugyan a ma reggelre megjelent hótakaró nem ezt mutatja, de ha lassan is, de majd csak biztosan, eljön idén is a tavasz. Drukkoljunk, hogy idén ne köpjön bele a levesünkbe az Eyjafjallajökull, abban ugyanis teljesen bizonyos vagyok, hogy a tavalyi hűvös, csapadékos időjárásnak az ő kitörése volt az oka.

Tovább is van, mondjam még? »

Nagyon elmaradtam a beszámolókkal, de irtó zaklatott két hét áll mögöttem. A zaklatottság nem feltétlenül rossz: volt benne a rendes és rendkívüli szülői értekezleteken és a rengeteg munkán kívül vendéglátás, egy színház, egy mozi, két koncert, valamint egy kisfalusi és egy bogácsi hétvége is. Ez előbbiről most jobb későn, mint soha alapon mesélek egy keveset.

Tovább is van, mondjam még? »

Ez egy elég száraz bejegyzés lesz, előre is elnézést kérek érte. Ismét a fűtésünkről lesz szó benne, és csak arról. Ugyanis ismét bibiskedik, de ismét megtudtunk róla néhány gyógytippet.

Tovább is van, mondjam még? »

No igen, jeles nap van ma, amiről már Annamarie föl is lendítette a fátylat, itt is köszönöm jókívánságát. De ezt nem azért írtam le, hogy most aztán tömegével érkezzenek a köszöntések, hanem azért, hogy megmagyarázzam, miért is dőzsöltünk egy kissé szombaton.

Tovább is van, mondjam még? »

Minap (bár már tavaly) arról panaszkodtam, hogy itt voltunk a két ünnep között Pesten, amíg majdnem országszerte gyönyörű téli időjárás volt, hóval, faggyal. Az egész téli szünetünk így telhetett volna Kisfaluban, ha ott lettünk volna: korcsolyázva, szánkózva, hógoly(h)ózva. De nem így telt, a javát Pesten töltöttük. Ebből a szép téli időjárásból most csak 3 nap jutott. Azt a három napot viszont ki is használtuk rendesen.

Tovább is van, mondjam még? »

Az előző évekhez hasonlóan most is elkészítettük az éves kisfalusi naptárt. Amint lezajlott az utolsó jeles esemény, vagyis Mikulás körbevonulása, már ki is válogattuk a képeket. És ez nem egy egyszerű folyamat ám! Végignézzük az összes előző évi képet és első körben kiválogatunk mintegy száz olyan képet, ami tuti kell a naptárra. Jön utána a szűkítés, aminek az eredménye már „csak” 30-40 kép a szükséges 12 (plusz egy főkép) helyett. És akkor még arra is nagyon oda kell figyelni, hogy a képek fele fekvő, a fele álló legyen. Aztán, amikor mindezzel végre megvagyunk, fölszáll a füst, akkor derül ki, hogy jaj, egy nagyon fontos esemény vagy kép kimaradt. Az idei esetben ez a templom felújított oltárképe volt, amit még el is kellett menni lefényképezni. És kitalálni, hogy melyik kiválogatott kép helyére kerüljön.

Tovább is van, mondjam még? »

31-én dél körül érkeztünk meg a havas Kisfaluba és egy MELEG ház fogadott minket, jaj, de jólesett! Azonnal neki is tudtam látni a szilveszteri teendőknek: a bólé és a majonézes tésztasaláta készítésének. Pont elkészültem, amikor befutottak az első vendégek (Szomszédasszonyék), majd kb. egy óra elteltével mind a többiek is: Megértő Barátok jöttek, köztük Erával. Összesen kilencen gyűltünk össze a házunkban, hogy együtt ünnepeljük az új év, és egyben az új évtized beköszöntét.

Tovább is van, mondjam még? »

Úgy gondoltam, idén sem fogok Szentestére halászlevet főzni, majd csak lesz valahogy. Elsősorban a tavalyi beszerzési forrásra, vagyis szlovákvárosi kedvenc vendéglőnkre számítottam. Erről tulajdonos barátunkkal már egy pár hete beszélgettem is, akkor azt mondta, nem tartja biztosnak, hogy idén is főzni fog, de kb. 90% rá az esély.

Tovább is van, mondjam még? »