Én kis falum

Vagyis leánykori nevén falutakarítás. Ez volt az idei első közös falubeli esemény – már persze leszámítva azt, hogy eleve közösségben kezdtük az új évet. De éppen ideje is volt már annak, hogy elinduljon az idei közösségi szezon: egyebek között ez is a biztos jele a tavasz beköszöntének. Ráadásul időjárásilag is tavasz volt, de még milyen pompás tavasz! Igazi nyakégető, ahogy azt este tapasztaltuk.

Tovább is van, mondjam még? »

Négy napos hétvége előtt állunk és azt hiszem, nem lepek meg senkit azzal, hogy ezt a négy napot Kisfaluban fogjuk tölteni. És végre az igazi tavasz beköszöntét jósolják! Biztos, hogy benépesül a falu, sokakkal fogunk találkozni, sőt, falusi esemény is lesz szombaton: a lánykori nevén falutakarításnak nevezett, most már új nevén Tavaszi Zsongás. Ugyanis az évről évre keletkező szemetet összeszedni nem már nem egynapos program, viszont lehet metszeni, gereblyézni, ültetni stb. Erről majd természetesen mesélek.

Tovább is van, mondjam még? »

… így, két disznó feldolgozása után:

Tovább is van, mondjam még? »

Szombaton ejtettük meg az idei téli szezon második kolbászgyártását, ismét csak nem azért, mert elfogyott volna a novemberi adag, hanem mert most volt itt az ideje: később már túl meleg lenne hozzá és bajos lenne a füstölés is. Most is nagy áldozatot hoztam azzal, hogy előre mentem fűteni, de ez az áldozat most hiábavaló volt: nem bírtam a fűtéssel. Végül Egyik Kedves Rokonék megérkezése előtt 10 perccel sikerült beindítanom, így őket egy kellemesen meleg, kicsit több mint 10 fokos házban fogadtam. Igen elegem van már ebből az olajkazánból, de erre most nem szeretnék több szót vesztegetni.

Tovább is van, mondjam még? »

Tanácsot szeretnék kérni a nálam a virágokhoz jobban értőktől. Elsősorban a zöldséges lányoktól, Annamarie-tól és csakBeától, de bárki hozzászólását szívesen fogadom.

Tovább is van, mondjam még? »

Ma megtörtént az, amire már ősz óta fel voltunk készülve. Mars elaludt. Örökre.

Tovább is van, mondjam még? »

Négy éve írom. Töretlenül. Bár az igaz, hogy mostanában sokkal kisebb gyakorisággal, de írom. És írni fogom tovább is. Nem tudom megígérni, hogy gyakrabban, de írni fogom.

Mellesleg úgy döntöttem, hogy itt a tavasz. Bár az igaz, hogy most mondanak egy pár napos lehűlést, de akkorát biztosan nem, ami indokolná továbbra is a téli ruha viselését.

Anélkül, hogy elkezdenék politizálni (mint azt már ígértem, és most is tartom: ilyet soha nem fogok tenni), nagyon üdvözlöm kormányunk azon intézkedését, hogy január elsejétől zárt közösségi helyen tilos a dohányzás. Hány jó koncertről maradtam le azért, mert nem voltam hajlandó szívni a cigarettafüstöt és utána büdös ruhában, büdös hajjal hazamenni! Pontosabban nem az a legmegfelelőbb szó, hogy nem voltam hajlandó, sokkal inkább az, hogy ezt nem tudtam elviselni, még egy jó koncert kedvéért sem. És mindenkinek megígértem: januártól minden koncerten ott leszek! Ezt most igyekszem is tartani. Most nem a Ghymes-koncertekről beszélek, mert azok mindig is dohányzásmentes helyeken voltak, hanem egyéb blues-koncertekről, amikre Lajosom rendszeresen szokott járni (és aztán büdösen hazajönni). Ha már itt tartunk, pont a Ghymes-koncertek azok, amikre mostanában nem járok, mert szemben az ingyenes vagy nagyon olcsó kocsmabeli blues-koncertekkel, egy Ghymes-koncert belépője a válság kezdete óta már ritkán van 3000 forint alatt, ezt az én pénztárcám pedig rendszeresen nem bírja.

Tovább is van, mondjam még? »

Úgy tűnik, visszavonhatatlanul jön most már a tavasz, ugyanis megvannak a korcsolyáink!

Tovább is van, mondjam még? »

Múlt hétvégén természetesen megint úgy érkeztünk meg a házba, hogy nem ment a fűtés, ezen már nem is csodálkozunk. Újra hozta a formáját: előző eljövetelünk után 2 órával állt le, így pénteken 1,7 fok volt a házban. Pedig 5 nappal előtte 20 fokosan hagytuk ott. Igaz, hogy nagyon nagy hidegek voltak a múlt héten végig, de akkor is: úgy éreztük, az utolsó pillanatban érkeztünk azelőtt, hogy bent a házban is fagy lett volna. Bár most már mindig víztelenítünk, így nagy kár nem keletkezett volna, de ettől függetlenül nem értjük, miért hűl le ilyen rövid idő alatt ennyire a ház. Azt hittük, a födémszigetelés elkészültével ilyentől többet nem kell tartanunk, de úgy tűnik, tévedtünk.

Tovább is van, mondjam még? »

Mondogatjuk mi egyfolytában, hogy nem is olyan extra ez a mostani hideg, meg hogy ilyen minden télen szokott lenni (csak legföljebb korábban), de tény: amióta Kisfaluban vagyunk, még sosem fagyott be a Folyó. Mesélték már Kisfaluban is, Szlovákfaluban is, hogy ritkán, de megesik, meg hogy ilyenkor be lehet korcsolyázni egészen Szlovákvárosba (de hol vannak a korcsolyáink??), de mi még ezt nem láttuk. Autóval közlekedve most már láttuk, hogy így van, de vasárnap elindultunk gyalogosan is, hogy megnézzük.

Tovább is van, mondjam még? »

Ebben a mostanában jellemző nagyon hidegben tudni lehetett, hogy majd újra lehet korcsolyázni valahol a környéken, leginkább a szlovákfalusi tavon. Arra emlékeztünk, hogy tavaly nem korcsolyáztunk, többek között azért sem, mert amikor lehetett volna, nem voltak nálunk a korcsolyáink Kisfaluban. Arra is emlékeztünk, hogy tavaly elhatároztuk: ezentúl ott fogjuk tartani a korcsolyákat, hiszen Pesten már szökőévben egyszer sem megyünk korcsolyázni. Arra viszont nem emlékeztünk, hogy vajon tényleg el is vittük-e oda a korcsolyákat. Éppen ezért Lajosom még a múltkori, bogácsi hétvége előtt megnézte őket itt Pesten a padláson, de nem voltak ott. Gondoltuk, biztos Kisfaluban vannak. De azon a hétvégén ott sem találtuk őket. Gondoltuk, akkor mégiscsak itt vannak Pesten. De akárhogy is keressük, nem találjuk. Gondoltuk, akkor mégiscsak ott lesznek, talán az ottani padláson. Azzal a tervvel mentünk pénteken Kisfaluba, hogy mindenképpen elmegyünk szombaton korcsolyázni.

Tovább is van, mondjam még? »

Rendesen hideg napok vannak mostanában, ezen sokan sopánkodnak is, de szerintem pedig ennek most van itt az ideje. Minden télen szoktak mínusz sokak lenni, az idei tél eddig kényeztetett minket, de most megmutatja a foga fehérjét. De kell ez is, kell a természetnek, hiszen ilyen éghajlaton élünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne várnám már nagyon a tavaszt, és ne utálnám annyira azt, hogy lefagy az orrom hegye, de belátom, ennek így kell lennie.

Tovább is van, mondjam még? »

Lajosomtól még december közepén kaptunk egy nagy zsák, 100 darab holland tulipánhagymát. Karácsonykor nem tudtuk elültetni, mert hó volt, de hiába tettük őket szét szellős helyre, elkezdtek penészedni. Nyilvánvaló volt, hogy ha hamarosan el nem ültetem őket, tönkremennek. A Kisfaluban lakó kertészmérnök is azt mondta: ha nincs fagy, elültethetem bármikor, de ha nem ültetem el, annyi lesz nekik. Így január 2-án mindenképpen el akartam őket ültetni, hiszen már aznap délután vissza kellett jönnünk Pestre.

Tovább is van, mondjam még? »

Tudom, hogy nagyon el vagyok maradva a bejegyzésekkel, de nem csak ezzel vagyok elmaradva. Azt nem tudom, volt-e arra valaha példa, hogy a munkáimmal ennyire el lennék maradva. Éjjel-nappal dolgozom, konferenciával fűszerezve, és nagyon nem jut időm a blogra. Kisfalu felé is csak néhányszor kószálnak el a gondolataim. Így eshet meg, hogy már január végén járunk és még mindig nem mutattam be az idei naptárunkat.

Tovább is van, mondjam még? »